„Aratás” változatai közötti eltérés

A különböző vándorárusok a szatmári és beregi tájakon is megjelentek. A régi leírások pedig gyakran emlegették például e vidéken a [[ruszin]] aratómunkásokat is, kiket az [[1930]]-as évek közepétől [[1944]] nyaráig még nagy számban foglalkoztattak a magyar gazdák. A feljegyzések szerint például [[Lónya|Lónyára]] [[Volóc]], [[Munkács]] és [[Nagyberezna]] környékéről jöttek, [[Fehérgyarmat]]ra [[Léczfalva]], [[Bábakút]], [[Iváskófalva]] ruszinjai jártak aratni, míg [[Penyige|Penyigére]] [[JelovaJávor|Jalova]] , [[Beregsziklás]] (Serbóc) és [[Vezérszállás]] aratói jártak dolgozni, és a magukkal hozott gazdasági szerszámok közül a gereblyét a magyar gazdáknál hagyták. [[Rozsály]]on pedig arra emlékeztek, hogy a ruszinok saróval és kaszával is arattak. A beregi Tóhát falvaiba pedig Galíciából ''Polyákok'' jöttek aratni, kiknek asszonyai sarlóval vágták a gabonát, míg a férfiak csépeltek. A fizetést résziben kapták, minden 14-15. kéve búza volt az övék, de az emlékezet fenntartotta a [[Nyírség]]be lejáró ruszin és szlovák aratómunkásokat is.