„Róbert nápolyi király” változatai közötti eltérés

Anjou Róbert más néven ''Bölcs Róbert'' (1277- Nápoly 1343 január 20.) Nápoly királya, címzetes jeruzsálemi király, Provance és Forcalquier grófja 1309-1343-ig. Korabeli Itália politikájának központi és meghatározó figurája. [[II. Károly nápolyi király]] és [[Mária nápolyi királyné]] harmadik, ám legidősebb élő fia apja halálakor. Apja uralkodása idején a trónörökös - Calábria hercege - címet viselte (1296-1309).

 

 

Róbert a pápa támogatását élvezte, ráadásul a pápák Avignonba költözése - amely a nápolyi Anjouk birtoka volt - szorosabbra fűzte a pápaság és az Anjouk nápolyi ága közötti köteléket. [[V. Kelemen pápa]] romagnai és toszkánai pápai vikáriusnak (helytartónak) nevezte ki, mely titulusánál fogva avatkozott bele a firenzei pártviszályba , s fogadta el a város Signora címét. Róbert az itáliai guelf párt vezetőjeként ellenezte [[VII. Henrik német-római császár]] itáliai tartózkodását (1311-1313), és Róma általa történt elfoglalását (1312). Henrik császár halála után, a guelf reakció a ghibellinek észak itáliai vezetői, Visconti Mátyás és Scala ellen Róbert, mint Itália bírája járt el. 1317-ben Róbert presztízse tovább emelkedett, a pápa Róma szenátorának nevezte ki 1318-34 Genova, 1319-ben Brescia ura címet is fölvette, 1317-től pedig egész Itália általános pápai vikáriusa lett.