„Aratás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
A feljegyzések szerint például [[Lónya|Lónyára]] [[Volóc]], [[Munkács]] és [[Nagyberezna]] környékéről jöttek, [[Fehérgyarmat]]ra [[Léczfalva]], [[Bábakút]], [[Iváskófalva]] ruszinjai jártak aratni, míg [[Penyige|Penyigére]] [[Jávor (település)|Jalova]] , [[Beregsziklás]] (Serbóc) és [[Vezérszállás]] aratói jártak dolgozni, és a magukkal hozott gazdasági szerszámok közül a gereblyét a magyar gazdáknál hagyták. [[Rozsály]]on pedig arra emlékeztek, hogy a ruszinok saróval és kaszával is arattak. A beregi Tóhát falvaiba pedig Galíciából ''Polyákok'' jöttek aratni, kiknek asszonyai sarlóval vágták a gabonát, míg a férfiak csépeltek. A fizetést résziben kapták, minden 14-15. kéve búza volt az övék, de az emlékezet fenntartotta a [[Nyírség]]be lejáró ruszin és szlovák aratómunkásokat is.
===Cserekereskedelem gabonával===
Az elmúlt századokban a [[trianoni békeszerződés|trianon]] óta [[Románia|Romániához]] tartozó [[Avasság]] falvaiból - ahol nyáron bőven termett a gyümölcs - a románok a [[Szatmári-síkság]] falvaiba: [[Rozsály]]ra, [[Kishodos]]ra és [[Nagyhódos]]ra nyáron [[körte|körtét]], [[alma|almát]], télen aszalt szilvát hoztak, melyet leginkább [[búza|búzáért]] adták.
A [[Tiszahát|Tisza]]- és [[Szamoshát]] vidékéről egykor tutajokon, szekereken szállították a szilvát, almát és a szilvapálinkát a szomszédos alföldi megyékbe, de idejártak szilváért az [[Ecsedi-láp]] vidékéről és [[Szabolcs vármegye|Szabolcsból]] is, cserébe gabonát adtak érte. A [[Panyola|Panyolaiak]] például szekereken (tengelyen) szállították a [[só]]t [[Máramaros]]ból s vitték tovább a [[Nyírség]]be, ahol gabonáért adták tovább.
==Források és irodalom==
| |||