„II. Honoriusz pápa” változatai közötti eltérés

név=II. HonoriusHonoriusz pápa|

'''II. HonoriusHonoriusz''' ([[1036]] – [[1130]]. [[február 13.]]) néven lépett fel a [[katolikus egyház]] fejeként a 163. [[pápa (egyházfő)|pápa]]. Az eredetileg szegény családból származó HonoriusHonoriusz korának egyik legkiválóbb politikusa és diplomatája volt, akinek tisztelete nem volt kérdéses az egyházon belül. Mégis a [[wormsi konkordátum]] oroszlánrészét magára vállaló HonoriusHonoriusz csak nehezen tudta elfoglalni a pápai trónt. Ezen felül azonban diplomáciai sikereit nem zárta le a konkordátum megszületése után. A [[Német-római Birodalom]] élére pontifikátusa alatt új uralkodót választottak, ugyanis a makacs [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár meghalt.

Rangja és tisztelete az egyházon belül azonban sokkal több lábon állt, mint kizárólag csak a tudásán. Egyike volt azon hűséges kardinálisoknak, akik [[II. Gelasius pápa]] mellett kiálltak, és elkísérték [[franciaország]]i széműzetésébe. Gelasius halála után ott volt [[Cluny apátság|Cluny]]-ben [[II. CallixtusKallixtusz pápa|CallixtusKallixtusz]] megválasztásánál. A törekvő, új pápa fontos tanácsadója és közeli barátja lett, akit CallixtusKallixtusz megbízott az [[invesztitúra]] kérdés rendezésével, és [[1119]]-ben [[Strasbourg]]ba küldte, hogy tárgyaljon [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár követeivel. A tárgyalások lezártával részt vett a [[reims]]i zsinaton, ahol végül CallixtusKallixtusz kiátkozta Henriket, ugyanis az nem tartotta be a strasbourgi egyezményt. Az átok kihirdetése után Lambert visszatért [[Németország]]ba, és éveken keresztül próbált közvetíteni a pápa és a császár között. Igen nagy része volt a [[wormsi konkordátum]] létrejöttében, és egyes egyházi krónikák Lambert iránti tiszteletük jeleként néha ''Pactum Lamberti''nek nevezik a konkordátumot. Érdemeinek elismeréseképpen CallixtusKallixtusz megengedte Lambertnek, hogy ő vonja vissza Henrik fejéről az egyházi átkot. [[1124]]. [[december 13.|december 13-án]] meghalt CallixtusKallixtusz, és ezzel elkezdődött Lambert egyik legzavarosabb időszaka.

CallixtusKallixtusz halála után ismét két vonalon indult meg az egyházfő pótlásának folyamata. Rómában a ''San Pancratio-templomban'' a bíborosok kollégiuma [[1124]]. [[december 15.|december 15-én]] megválasztották CallixtusKallixtusz helyére ''Teobaldo Buccapecus''t, aki felvette a [[II. Celesztin (ellenpápa)|II. Celesztin]] uralkodói nevet. A választást azonban megzavarta a császárpárti római nemesség, akik ''Leo Frangipani'' vezetésével betörtek a templomba, és V. Henrik óhaját közvetítve Lambertet akarták a pápai trónra emelni. A fegyverek hatására a pápaválasztók elfogadták a császár akaratát, és végül kényszerből Lambertet is megválasztották [[Szent Péter]] trónjára. Lambert ekkor vette fel a II. HonoriusHonoriusz nevet.<br />

Az egyházat jelentősen megosztó választásba HonoriusHonoriusz sem tudott belenyugodni, ráadásul az ő megválasztásával párhuzamosan II. Celesztin nem mondott le a trónról, és a bíborosok sem szólították fel erre. Ezért HonoriusHonoriusz úgy döntött, hogy ismét összehívja a pápaválasztókat, és megméretteti magát Celesztinnel szemben. Az újabb választás már HonoriusHonoriusz sikerét hozta, és Celesztin lemondott trónjáról. A zavaros helyzet tehát megoldódott, és [[1125]]-től kezdve már törvényes pápaként kezdhette meg pontifikátusát.

HonoriusHonoriusz legnagyobb diplomáciai sikere már rögtön pápasága első felében megtörtént, és éppen az őt hatalomra segítő császári udvarral volt kapcsolatban. [[1125]]. [[május 23.|május 23-án]] meghalt V. Henrik, a [[Német-római Birodalom]] császára. HonoriusHonoriusz a hír hallatára azonnal követeket küldött Németországba, akik Adalbert, [[mainz]]i [[érsek]] kíséretében érkeztek meg a királyválasztó gyűlésre. HonoriusHonoriusz követeinek az volt a feladata, hogy ügyeljenek arra, hogy a trónt olyan uralkodó foglalja el, aki nem rúgja fel a wormsi konkordátumot, és tiszteletben tartja az egyház jogait. A megválasztott [[III. Lothár német-római császár|III. Lothár]], [[Supplinburg]] [[gróf]]ja az egyház diadalát hozta. <br />

Lothár koronázási beszédében a pápa főségét elismerte a világi hatalommal szemben, és egyúttal kérte HonoriusHonoriusz beleegyezését császárrá koronázásához. A pápa ezt örömmel meg is adta neki, főleg azután, hogy Lothár még a konkordátum keretein túl is privilégiumokat biztosított az egyháznak. A római koronázás után ''Hohenstauf Konrád'' fellázadt Lothár ellen, és [[Monza|Monzában]] Itália királyává koronáztatta magát Anselmo, [[milánó]]i érsekkel. A pápa azonnal kiátkozta Anselmot és Konrádot, ezzel teljesen ellehetetlenítve a lázadást.

Már CallixtusKallixtusz pontifikátusa alatt is igen kényes helyzet alakult ki [[Anglia|Angliában]] a [[york]]i érsekség hatalma körül, de Honorius idejére a kérdésre egyértelmű megoldást kellett találni. [[I. Henrik angol király|I. Hernik]], Anglia királya ragaszkodott ahhoz, hogy az egyházi ügyeket a [[Canterbury]]-i érsek intézze, és mint pápai követ, a legmagasabb rangú egyházi méltóság az országban. Ezért az ő feladata meghatározni a yorki érsek hatalmát. HonoriusHonoriusz több levelet is írt az angol királyi udvarba, de mivel egyiknek sem volt hatása, [[1125]]-ben Jánost, Crema bíborosát nevezte ki pápai követnek, és Angliába küldte. A bíboros sokáig [[Normandia|Normandiában]] tartózkodott, ugyanis Henrik nem akarta országába engedni. Végül az egyházi átokkal való fenyegetés miatt engedett Jánosnak. <br />

=== HonoriusHonoriusz, Európa pápája ===

HonoriusHonoriusz követeket küldött [[Dánia|Dániába]] is, hogy az ott fennálló egyházi vitát elsimítsa, és felbonttatta Vilmos, Normandia hercegének házasságát az [[Anjou-ház|Anjoukkal]], mert azt békeszerződés tiltotta. Az egyházfő [[1126]]. [[február 26.|február 26-án]] elismerte a [[premontrei rend]]et és később a [[Templomosok|templomos lovagoklovagokat]]at is ő szentesítette.<br />

Azonban HonoriusHonoriusz pontifikátusa nem csupán diplomáciai sikerekről szólt. Még uralkodásának kezdetén háború tört ki Itália déli részén, a Szentszékhez általában hű [[normannok|normann]] hercegek között. [[II. Roger szicíliai király|II. Roger]], [[Szicília]] grófja támadást indított unokatestvére, Vilmos, [[Puglia|Apulia]] hercegének területei ellen. Roger területszerző hadjárata azonban sértette az egyházi érdekeket, ugyanis Vilmos saját területeit az egyháznak ajánlotta fel. HonoriusHonoriusz azonnal átokkal sújtotta Rogert, és sereget toborzott az egyház jogos birtokainak védelmére. A háború azonban egyik részről sem ért el eredményeket. Ezért a pápa és a gróf [[1128]] [[augusztus]]ában békét kötöttek. Ennek értelmében Roger az egyház hűbéreseként uralkodhatott Apulia felett, cserébe a grófnak le kellett mondania [[Benevento]] és [[Capua]] követeléséről.

Az energikus HonoriusHonoriusz közel öt éves uralkodás után [[1130]]. [[február 13.|február 13-án]] hunyt el.

{{Pápa|előző=[[II. CallixtusKallixtusz pápa|II. CallixtusKallixtusz]]|