Főmenü megnyitása

Módosítások

[[1798]]. [[június 12.|június 12-én]] [[Ferdinand von Hompesch zu Bolheim]] nagymester átadta a szigeteket [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és [[Brit Birodalom|brit]] segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül [[1800]]. [[szeptember 5.|szeptember 5-én]] feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.
 
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a [[Málta közlekedése#Malta Railway|vasút]] megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. [[1905]]-től villamosvonal kötötte össze a [[Három Város]]sal és [[Żebbuġ (Málta)|Żebbuġ]]-dzsal. A fejlődés az [[I.első világháború]] alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt [[1919]]. [[június 7.|június 7-én]] felkelés tört ki a városban, ami a brit hadsereg közbelépése miatt négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az [[1921]]-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.
 
A [[második világháború]] során a lakosság nagyon sokat szenvedett. [[Olaszország]] hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. [[1941]]. májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. [[1942]] telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. [[Augusztus 15.|Augusztus 15-én]] végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. [[1945]]. [[január 30.]] és [[február 3.]] között Vallettában találkozott [[Franklin D. Roosevelt]] amerikai elnök és [[Winston Churchill]] brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a [[Szovjetunió]]val folytatott tárgyalásokat.