Wikipédia

„Theodor Baillet von Latour” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
20. sor:
1848. március 13-i [[első bécsi forradalom|bécsi forradalom]] után [[V. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] császár ígéretet tett arra, hogy Ausztria népeinek alkotmányt ad, ami március 15-én meg is történt. Ez együtt járt a felelős miniszteri kormányzás bevezetésével is. Az osztrák kormányok viszonylag sűrűn váltották egymást, mert nemigen tudtak úrrá lenni a bécsi radikális mozgalmakon. A Kormányban Peter Zanini altábornagy töltötte be a hadügyminiszteri tisztet, de április 30-án ő is lemondott. Az ő posztját vette át még ezen a napon Theodor Baillet de Latour. Noha 1848 októberéig még további három kormányfő követte.
 
Latour válságos időszakban vette át a tárcáját. Az egész monarchia területén forradalmak és népmozgalmak törtek ki. A két észak-itáliai tartományban, [[Lombard–Velencei Királyság|Lombardiában és Venetóban]] kitört felkeléseket fegyveres erővel támogatta [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert király]] [[Szárd Királyág|piemonti-szárd monarchiája]], s csatlakozott hozzá több más olasz állam segédhadereje is. Az olasz csapatok elől [[Joseph Wenzel Radetzky]] tábornagy itáliai cs. kir. hadserege kénytelen volt a jól védhető várnégyszögbe[[Erődnégyszög|Várnégyszög]]be visszavonulni. A magyarországi események következtében az osztrák hadügyi kormányzat előbb kénytelen volt folyamatosan egyeztetni a magyar kormánnyal a magyarországi cs. kir. csapatok feletti rendelkezés érdekében, majd május 10-én [[Batthyány Lajos]] gróf, miniszterelnök elérte, hogy az uralkodó a négy magyar- (és horvát-)országi főhadparancsnokságot ([[Buda (történelmi település)|Buda]], [[Pétervárad]], [[Temesvár]], [[Zágráb]]) a magyar kormány fennhatósága alá rendelje; június 10-én pedig hasonló rendeletet kapott az erdélyi (Nagyszeben) főhadparancsnokság is. Sőt ezzel együtt az ország déli és keleti határán végighúzódó katonai határőrvidék ezredei is a magyar kormány (névleges) fennhatósága alá kerültek.
 
Latour tehát még két hete sem volt hivatalban, máris súlyos presztízsveszteséget és diplomáciai vereséget volt kénytelen elkönyvelni a magyar kormánnyal szemben. Törekvése – amely lényegében egybeesett mind az osztrák kormányférfiakkormánytagok, mind a hagyományos udvari körök álláspontjával – láthatóan két cél körül forgott: az észak-itáliai háború mielőbbi győztes befejezése, s ezt követően a magyarországi haderő (ezáltal pedig a Magyar Királyság) feletti rendelkezés visszanyerése. A magyar kormánnyal, azon belül pedig kollégájával, [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszterrel kénytelen volt együttműködni, vagy legalább az együttműködést mímelni, már csak azért is, mert Magyarországon jó néhány olyan birodalmi intézmény volt (ménesek, tüzérségi és ruházati raktárak), amelyek készleteire az első cél érdekében is szükség volt (lett volna).
Latour látszólag korrekt partner volt. Beleegyezett abba is, hogy a Magyarországon állomásozó, de nem magyarországi ezredeket kicseréljék az országon kívül állomásozó magyar ezredekre; igaz, a végrehajtást nem siettette, vagy legalább azt igyekezett elérni, hogy a magyar ezredek csak az idegen ezredek megérkezése után induljanak el. A magyar kormány átirataira általában válaszolt, még ha a válaszok egyre inkább ki is merültek abban, hogy újabb és újabb szemrehányásokat tett a magyar kormánynak azért, mert az nem viseltetik elég érzékenységgel az összbirodalom érdekei iránt. 1848. május 10., illetve június 10. után hivatalosan nem levelezett a magyarországi főhadparancsnokságok vezetőivel – igaz, azok továbbra is jelentettek neki is, s a cs. kir. hadügyminiszter nem tiltakozott ez ellen. Ugyanakkor komoly okunk van feltételezni, hogy a visszatérő futárok vittek bizonyos, nem hivatalos instrukciókat a főhadparancsnokoknak.
 
A főhadparancsnokok közül az egyedüli kivétel a zágrábi vezénylő tábornok, [[Josip Jelačić]] altábonagy, a horvát bán volt. Jellasics a kezdet kezdetétől szembehelyezkedett a magyar kormánnyal, s ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, mennyire számíthat rá az uralkodóház és az osztrák kormány az olasz tartományok visszaszerzésében, illetve az olasz hajóhad által veszélyeztetett [[Osztrák tengermellék|osztrák Tengermellék]] védelmében. Latour nyíltan, természetesen, nem támogathatta nyíltan az uralkodó által június 10-én báni méltóságából felmentett Jellasicsot, ugyanakkor a birodalom stratégiai érdekeire való tekintettel nemigen tagadhatta meg a támogatást tőle, hiszen az itáliai hadseregben több ezer horvát határőr harcolt, s Jellasics felmentése után Horvátországban elszakadási törekvések mutatkoztak (amelyeket azonban a bán képes volt kezelniféken tartani.)
 
A magyar kormányzat katonai erőt nemigen alkalmazhatott a bánnal szemben, mivel a rendelkezésre álló csapatok a délvidéki szerb lázadók ellen harcoltak; s amúgy is kérdéses volt, hogy a császári színeket viselő horvát határőrök ellen a szintén a császárra esküdött magyar és nem magyar ezredeket támadó háborúban alkalmazni lehetett volna. Ezért Kossuth Lajos pénzügyminiszter megtiltotta, hogy a budai főfizető hivatal pénzt küldjön a zágrábi főhadparancsnokságnak, s Latour és az osztrák kormány követelései ellenére sem volt hajlandó utalni a horvátországi és határőrvidéki katonaság illetményeit. Az osztrák kormány utalt ugyan 100 000{{formatnum:100000}} forintot, s követelte ennek kifizetését a magyartól, de ezt Batthyányék, érthetően, visszautasították. Latour augusztusban és szeptemberben további 180 000{{formatnum:180000}} forintot utalt a zágrábi hadipénztárnak. Latour nyilván tudta, mire kell a bánnak a pénz, hiszen az augusztus 29-én nyíltan írt „küszöbön álló” hadműveleteiről, sés kérteehhez hozzájukkérte a hadügyminiszter anyagi támogatását.
 
=== Végzetes levelek ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Theodor_Baillet_von_Latour”