„Repülősávos rádiófrekvencia” változatai közötti eltérés

A kommunikációs tartományban egyezményesen meghatározott frekvenciák kerültek rögzítésre, amelyek közül az egyik kiemelkedően fontos és nemzetközileg ismert: a 121,500 MHz. Ez a vészhelyzeti frekvencia, amelyen kezdeményezett adásokat a keresőszolgálatok bemérik, így próbálják meg lokalizálni a vészhelyzet pontos földrajzi koordinátáit. Ezen a frekvencián kezdeményezett rádióadás mindenképpen vészhelyzetet feltételez, ezért a pilóták csakis kizárólag vész esetén használják. Egyes rádiók automatikusan adni kezdenek a 121,5 MHz beállításakor, megkönnyítve ezzel egy szorult helyzetben lévő pilóta dolgát, illetve a folyamatos jel könnyebben bemérhető. A 123,1 MHz az előbbit kiegészítendő, a kutató és mentőszolgálatok által használatos frekvencia. Léteznek még repüléstájékoztató frekvenciák is, amelyek országonként változóak, de abban mind közös, hogy az adott ország területén átjátszóállomások segítségével az adott körzetben repülő összes repülőgép hallja a repülésirányítót, még akkor is, ha az egyes gépek már egymáshoz képest kívül esnek a repülőgép beépített rádiójának hatósugarán. Így az irányító mindenkit hall, és őt is mindenki hallja, de az egymástól távoleső gépek egymást nem feltétlenül, amire a gyakorlatban nincs is igény, hiszen a repülésben a rádiózás elsődleges célja a biztonságos elkülönítés megteremtése. A közös kommunikációra elsősorban az azonos körzetben repülő gépeknek van igazán szükségük a forgalmi sorrend meghatározásához, illetve az ütközéses balesetek elkerüléséhez akár a földön, akár a levegőben.