„Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékít.
Doncsecz (vitalap | szerkesztései)
24. sor:
A francia tüzérségbe lépve [[Toulon]] ostrománál ismerkedett meg [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]]nal, akinek lelkes hívévé vált. Mint annak hadsegéde részt vett az [[1796]]-[[1797]]-es itáliai hadjáratban, [[1798]]-ban [[Egyiptom]]ba kísérte es [[1799]]-ben vele együtt tért haza és híven támogatta a [[francia direktórium|direktórium]] megbuktatásában.
 
[[1807]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] a [[Raguzai Köztársaság]] védelmére küldte. [[Október 31.|Október 31-én]] megverte az osztrákokat [[Herceg Novi|Castelnuovo]] mellett. Érdemeiért a Raguza hercege címet kapta. Az [[1809]]-ases hadjáratban a [[znaimi csata|znaimi csatában]] ([[július 10.]]) győzte le az osztrákokat, miért a császár még a harctéren marsallá nevezte ki. Szintén részt vett a [[magyarok|magyar]] sereg leverésével végződött [[győri csata|győri csatában]] is. Ezután 18 hónapon át az újonnan szerzett Illír tartományok kormányzója volt. [[1811]]-ben [[Portugália|Portugáliába]] ment [[André Masséna|Masséna]] helyébe fővezérnek, [[1812]]. [[július 22.|július 22-én]] [[Arthur Wellesley|Wellingtontól]] [[Salamanca]] mellett vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült.
 
Részt vett ezután az [[1813]]-1814-es hadjárat összes ütközeteiben, s utoljára [[Párizs]] keleti oldalát védte ([[1814]]. [[március 31.]]) a szövetségesekkel szemben. De kapitulálni volt kénytelen és a szövetségesekkel alkudozásokba bocsátkozott Napóleon kis fiának, a [[II. Napóleon francia császár|római király]]nak érdekében. Ezért Napóleon később árulással vádolta, bár igaztalanul. A restauráció alatt összes méltóságait megtartotta, de visszavonultan élt. [[1830]]. [[július 26.|július 26-án]] [[X. Károly francia király|X. Károly király]] rábízta a párizsi 1. hadosztály parancsnokságát, de Marmont nem tudta magát tartani a forradalmárokkal szemben, és [[július 29.|július 29-én]] este megfogyatkozott csapataival kivonult [[Párizs]]ból. [[X. Károly francia király|X. Károly]]t a száműzetésbe is követte, utolsó éveit [[Bécs]]ben és [[Velence (Olaszország)|Velencében]] töltötte.