„IV. Miklós pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
RibotBOT (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: yo:Pópù Nicholas 4k
aNincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
felszentelése=[[1288]]. [[február 22.]]|
vége=[[1292]]. [[április 4.]]|
Előző pápa=[[IV. HonoriusHonoriusz pápa|IV. HonoriusHonoriusz]]|
Következő pápa=[[V. Celesztin pápa|V. Celesztin]]|
címer=C o a Niccolo IV.svg|
}}
 
'''IV. Miklós''' ([[1227]]. [[szeptember 30.]]. – [[1292]]. [[április 4.]].) néven lépett a [[katolikus egyház]] legfőbb hivatalának trónjára a történelem 191. [[pápa (egyházfő)|pápája]]. Miklós az első olyan egyházfő volt, aki a [[ferencesek]] közül került az egyház élére. A [[Róma|Rómában]] két pártra szakadó nemesség igen nagy befolyással avatkozott bele Miklós megválasztásába. A Colonna család hívei a bíborosi kollégiumon belüli erőfölénnyel választották meg Miklóst, aki a krónikák szerint a pápai trónon is ferences barát maradt. Kiváló erkölcse és irányítási képessége volt, amely azonban elhalt a kor politikai áramlataiban. Ez igaz a római törekvéseire éppúgy, mint a keresztes háborúk felélesztésére.
 
==Élete a tiara előtt==
A krónikák feljegyzései alapján [[1227]] [[szeptember]]ében született az [[Marche|Anconai Márkák]] területén fekvő [[Ascoli]]ban. Eredeti neve ''Girolamo Masci'' volt, egy szegény család gyermeke. Már gyermekkorában beállt a ferencesek közé, és hosszas lelkiismeretes szolgálataiért cserébe a rend tagjai elsőrendű oktatásban részesítették. Az ifjú Girolamo az egyik legkiválóbb elme lett a ferencesek között, amelyre a rend nagymestere is felfigyelt, de a pápák szeme előtt sem bújhatott meg. [[X. Gergely pápa]] [[1272]]-ben követeként [[Konstantinápoly]]ba küldte, hogy meghívja a görög klérust az [[1274]]-ben összehívandó [[lyon]]i zsinatra. Két évvel később [[Szent Bonaventura]] halála után őt választották meg a ferences rend nagymesterének. [[1278]]-ban [[Franciaország]]ban tárgyalt az ország uralkodójával, hogy béküljön ki [[Kasztília]] királyával. A hiábavaló békítés alatt kapta meg a hírt, hogy a ''Santa Prassede-templom'' bíboros-diakónusának nevezték ki. [[1281]]-ben [[Palestrina]] bíboros-püspöke lett, és [[III. Miklós pápa]] Konstantinápoly latin [[pátriárka|pátriárkájának]] nevezte ki, bár ezen címe csak rövid életű volt. <br>
[[1287]]. [[április 3.|április 3-án]] meghalt [[IV. HonoriusHonoriusz pápa]], akinek uralma alatt Róma nemesi pártjai két család köré csoportosultak. A Colonnák az [[Anjou-ház|Anjoukkal]] szembeni politikát támogatták, míg az Orsiniek franciabarát pápát akartak választani. A Rómában összeülő [[konklávé]] tíz hónapon keresztül nem tudott dönteni az új pápa személyéről, amelyben az is közrejátszott, hogy a gyűlésen lázas járvány tört ki, ezért a [[bíboros]]ok hamarosan elhagyták a várost, Girolamo bíboros kivételével, és csak később gyűltek össze megint. Végül [[1288]]. [[február 15.|február 15-én]] a kollégium egyöntetűen Girolamo mellett állt ki, és őt választották meg az egyház élére. Girolamo felvette a IV. Miklós nevet és nekifogott rövid pontifikátusának.
 
==Az első ferences pontifikátus==
24. sor:
Az új egyházfő olyan párt támogatását élvezte, amely ellenezte az Anjouk szicíliai hatalmát, ezért az [[II. Jakab aragóniai király|I. Jakab]] vezette szigetország újra reménykedhetett a pápai elismerésben. Valóban Miklós politikájának központi kérdése volt Szicília helyzete. Ezt olyannyira fontosnak tartotta, hogy emiatt elhalasztotta [[I. Rudolf német király|I. Rudolf]], német király császárrá koronázását. A déli remények azonban kezdtek szertefoszlani, amikor Miklós, mint Szicília hűbérura semmissé nyilvánította [[II. Károly nápolyi király|Salernoi Károly]] és Jakab szerződését, amelyet [[1288]]-ban kötöttek, és amelynek értelmében Károly lemond Szicília trónjáról az Aragóniai-ház javára. Ezt az álláspontját erősítette meg, amikor[[1289]]. [[május 29.|május 29-én]] [[Rieti]] városában [[Nápoly]] királyává koronázta Károlyt. A koronázást megelőzően Károlynak szerződésben kellett megesküdnie, hogy elismeri a pápát hűbérurául és sosem vállal közhivatalt a Pápai Állam területén. [[1291]] [[február]]jában Miklós hatására szerződést kötött II. Károly, [[III. Alfonz aragóniai király|III. Alfonz]], [[Aragónia]] királya és [[IV. Fülöp francia király]] I. Jakab elűzésére a szicíliai trónról. IV. Miklós pontifikátusa alatt kezdődött meg a pápaság küzdelme a [[Magyarország|magyar]] trónért, ugyanis Miklós korában I. Rudolf gyermekét, Albertet hívták meg a magyar bárók a trónra. A családi kapcsolat révén a király elfogadta gyermeke számára a felkérést. A pápa [[IV. László magyar király|IV. László]], magyar király mellé állt, de hamar kiderült, hogy a magyar trónt az Anjouknak szerette volna megkapni. Miklós II. Károly, nápolyi király gyermekét, [[Anjou Martell Károly|Martell Károly]]t akarta az [[Árpád-ház|Árpádok]] trónjára ültetni.
 
A Colonnák támogatta egyházfő pontifikátusának nagy kérdése volt egy újabb [[keresztes háborúk|keresztes háború]] indítása keletnek. [[1289]]-ben elesett [[Tripoli (Libanon)|Tripolisz]], majd [[1291]]-ben megnyitotta kapuit [[Akkó]] városa is a [[szeldzsuk törökök]] hadai előtt. Ezzel elesett az utolsó keresztény kézen lévő vár is. A [[Máltai lovagrend|johanniták]] [[1310]]-ben [[Rodosz (sziget)|Rodoszra]] menekültek. Az [[iszlám]] elleni harcokra több felhívást is intézett Miklós, a keresztes háborúra hívó leveleit eljuttatta minden keresztény uralkodó udvarába, de a keresztes eszmék ekkorra már kiégtek. A pápák és a királyok túl sokszor hirdették meg a hadjáratot saját érdekeik védelmében, éppen ezért már nem volt hitele a felhívásnak. És noha Miklós kiállított egy húsz hajóból álló flottát, az európai uralkodókat ez sem győzte meg.<br>
A pogányok ellen vívott harcok bizonyos téren azonban jelentős sikereket hoztak Miklós számára. A pápa hajlandó lett volna szövetségre lépni a távoli országokkal a szeldzsukok ellen, éppen ezért keletre küldte [[Giovanni da Montecorvino]] ferences szerzetest, hogy térítse meg maroknyi csapatával az [[ázsia]]i népeket. A ferences térítők eljutottak [[Kubiláj kínai császár|Kubiláj]] [[kán (méltóság)|kán]] udvarába, térítettek a [[tatárok]], sőt a [[kína]]iak körében is. Montecorvino nevéhez fűződik az első kínai keresztény közösség létrehozása. De Miklós támogatásával ferences térítők jártak [[Bulgária|Bulgáriában]] és [[Etiópia|Etiópiában]] is.<br>
[[1289]]. [[július 18.|július 18-án]] megreformálta az egyház pénzügyeit, és több jövedelmet biztosított a [[bíboros]]i kollégium tagjainak. A római templomok jövedelmének felét ugyanis a szent kollégium részére biztosította. Felújította a [[laterán]]i Szent János-bazilikát és a [[Santa Maria Maggiore bazilika (Róma)|Santa Maria Maggiore-bazilikát]] is, amely mellett építtetett egy palotát. [[1292]]. [[április 4.|április 4-én]] itt érte a halál, testét a Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Évekkel később [[V. SixtusSzixtusz pápa]] lenyűgöző síremléket állított számára.
 
== Hivatkozások ==
39. sor:
* {{cite web|url=http://www.archive.org/details/lesregistresdeni02nico|title=IV. Miklós pápa bulláinak regisztruma (2. kötet)|volume=2|year=1886|language=latin|publisher=Ernest Thorin, Paris}}
 
{{Pápa|előző=[[IV. HonoriusHonoriusz pápa|IV. HonoriusHonoriusz]]|
|következő=[[V. Celesztin pápa|V. Celesztin]]|
|évek=1288-1292