„Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
−Kategória:Történészek; ±Kategória:Orosz tudósok→Kategória:Orosz történészek (a HotCattel) |
|||
5. sor:
A [[Moszkvai Állami Egyetem]]en szerzett diplomát, majd tanárnő lett. 1959-1968 között a Nauka ''(Tudomány)'' Kiadó régészeti és néprajzi szerkesztőségének szerkesztője, 1970-1977 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyik társadalomtudományi intézetének munkatársa volt.
1952-ben belépett a kommunista pártba, [[Sztálin]] halála és [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Berija]] lelepleződése után világnézeti válságba került. Moszkvai lakása az ún. „másként gondolkodók” találkozóhelyévé, [[szamizdat]] raktárrá változott. Társaival fellépett az emberi jogok védelmében, 1967-1968-ban petíciókampányban vett részt a politikai okból perbefogottak jogainak tiszteletbentartása érdekében. Jogvédő tevékenysége miatt 1968-ban a szerkesztőségből elbocsátották, kizárták a pártból. Több alkalommal kihallgatásra vitték, házkutatást tartottak lakásán.
Jurij Orlov javaslatára 1976-ban a szerveződő Moszkvai Helsinki Csoport (orosz kezdőbetűi: MHG) tagja lett, mely az 1976-os [[Helsinki Záróokmány]] előírásainak betartására ügyelt a Szovjetunióban. 1977 elején kénytelen volt disszidálni, az [[USA]]-ban telepedett le. Itt a csoport külföldi képviselője volt, történeti munkáin, emlékiratain dolgozott, cikkeket írt. 1993-ban hazatért, nem sokkal később a Moszkvai Helsinki Csoport elnökévé választották. Egy ideig társelnöke volt az Összoroszországi Polgári Kongresszusnak és 1998-2004 között elnöke az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének.
| |||