„Katia Mann” változatai közötti eltérés

Katja jómódú zsidó családban született. Apai nagyapja, Rudolf Pringsheim, dúsgazdag sziléziai származású vasúti vállakozó és bányatulajdonos hercegi palotának is beillő hatalmas rezidenciát építtetett [[Berlin]]ben. A [[második világháború]]ban bombatalálat érte, és később lebontották. A rezidencia képeit a Meyers Konversations-Lexikon (1885-90) őrizte meg.

Apja, Dr. Arthur Pringsheim, a müncheni [[Lajos Miksa Egyetem]] matematika professzora Berlinben és [[Heidelberg]]ben tanult, majd Münchenben doktorált. A műgyűjtő Pringsheim professzor világhírű [[fajansz|majolika]] gyűjteménnyel dicsekedhetett. A lelkes [[Richard Wagner|Wagner]]-rajongó részt vett a [[bayreuth]]i ''Festspielhaus'' alapításán, és mecénása lett a fesztiválnak. Édesanyja, Hedwig Dohm színésznő, a meiningeni Udvari színházban játszott házasságkötése előtt. Anyai nagyanyja, Hedwig Schleh [[pacifizmus|pacifista]] és Németország első [[feminizmus|női jogharcosa]], nagyapja Ernst Dohm, a ''Kladderadatsch'' szerkesztője volt. A művelt, liberális gondolkodású Pringsheim házaspár [[reneszánsz]] stílusú fényűző rezidenciája München kulturális és művészeti életének egyik központjává vált. Öt gyermekük született: Erik, Péter, Heinz, valamint Klaus és Katja ikerpár.

A jómódú szülők leányuknak is lehetővé tették a tanulást és a művelődést. Katja 1901 júniusában érettségizett magántanulóként a müncheni Wilhelmsgymnasiumban. Ezt követően magántanárok készítették fel az egyetemi felvételi vizsgákra görög, latin, francia, német nyelvekből, történelemből, matematikából, fizikából és vallási ismeretekből. Katja, édesapja írásos hozzájárulásával, 1901-ben miniszteri engedélyért folyamodott, hogy felvételizhessen a Lajos Miksa EgyemreEgyetemre. Katja [[Wilhelm Conrad Röntgen|Dr. Röntgennél]] tanult kísérleti fizikát, [[művészettörténet]]et hallgatott, és oroszul kezdett tanulni az egyetem bizantológusánál. Az 1903/04-es tanévben matematika előadásokra is járt.

[[Max Bernstein]], a kitűnő jogász, művészet- és színházkritikus otthonában fogadta München kiválóságait, a Pringsheim családot, [[Walter Bruno|Walter Brunót]], [[Olaf Gulbransson]]t, [[Klabund]]ot. [[Max Weber]] Bernsteinék szalonjában cáfolta [[Oswald Spengler]] téziseit. Thomas Mannt, a fiatal lübecki írót is meghívták, aki [[A Buddenbrook-ház]]zal kezdett ismertté válni. Klaus Pringsheim, Thomas Mann rajongója mutatta be Katját az írónak, aki ékesszóló levelekben heves udvarlásba kezdett. Katja sokáig, túl sokáig habozott igent mondani, anyja [[pszichológus]] tanácsát is kikérte.

1914 januárjában beköltöztek új, nagy házukba, amely a Herzogparkban, a Poschingerstrasséban épült fel. Katja foglalkozott a gyerekekkel, hogy Mann zavartalanul tudjon írni. Bad Tölzben nyaraltak, amikor kitört az [[első világháború]]. Katja azonnal telefonált a faluba, és vajat, tojást rendelt, majd lekocsizott a gyerekekkel, és nagy mennyiségű lisztet vásárolt. Később München környékét is bejárta biciklin, és nagy élelmiszercsomagokkal tért haza este fáradtan. Még a tüzelőszenet is ő szerezte be a szenesembernél. Katja, az elkényeztetett, gazdag polgárlány a háború évei alatt bebizonyította, hogy családjáért kész áldozatot vállalni.

Erika leveleiben beszámolt a zsidók brutális bántalmazásáról, a közvélemény teljes uniformizálásáról, a kritika betiltásáról. 1933 áprilisában a ''Münchner Neueste Nachrichten'' lehozta a müncheni zenebarátok kiáltványát, amelyben a város {{szám|40}} kulturális személyisége tiltakozott Mann Wagner-előadásában elhangzott néhány gondolatgondolata ellen. Azzal vádolták az írót, hogy külföldön becsmérlően beszélt a zeneszerzőről. Mann a Vossische Zeitungban válaszolt a vádakra. Hedwig virágnyelven írt leveleiben arra intette Katját, nehogy visszajöjjön a ház miatt, mert előfordulhat, hogy bevonják útlevelét, hogy Mannt hazatérésre kényszerítsék. Erika és Klaus is azt ajánlották, hogy ne térjenek vissza Németországba. Ez az incidens meggyőzte a házaspárt, hogy külföldön maradjon.

Arosa után Lenzerheide, [[Lugano]], Bandol és Sanary-sur-Mer adott otthont számukra. 1933. szeptember 27-én Zürich-Küsnachtba költöztek, ahol villát béreltek, és egy évre szóló tartózkodási engedélyt kaptak a hatóságoktól. Mann dolgozhatott, de Katjának nem volt joga munkát vállalni. Mann nyugalma felborult, nem készültek fel hazájuk elhagyására. Hogy újra nyugodt körülmények között tudjon dolgozni, Katja akcióba lépett. Erika, Golo, édesanyjaHedwig és a szobalány segítségével Svájcba hozatták a legfontosabb dolgokat. A készülő [[József és testvérei]] kéziratát és dokumentációit, Mann titkos naplóját. Óriási szerencséjükre a határon a vámtiszt értékek és pénz után kutatott, érdektelenek voltak számára a különböző irományok. Restaurálás ürügyén kiküldték Mann íróasztalát, az empír stílusú fotelt és a gramofont. Golo pénzt vett fel a bankszámláról, és egy francia barát segítségével sikerült eljuttatnia szüleihez. Hedwig mama segítségével kihozták a porcelánt, az ezüstneműt, a könyveket, a lemezeket. Azután a hatóságok közölték Pringsheimékkel, hogy tudomásuk van a kb. {{szám|40}} láda személyes holmi kiviteléről. De ezután már Thomas Mann személyes jelenlétére lesz szükség, ha további ingóságokat szándékoznak kivinni az országból. A házat lepecsételték, és őrizték, a három autót lefoglalták. 1933 októberében a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] kisajátította Pringsheimék reneszánsz rezidenciáját, majd lebontották, és pártházat építettek helyére.

1937 áprilisában, harmadik amerikai útjuk alatt Agnes E. Meyer amerikai újságírónő riportot készített Mannal. Férje Eugene I. Meyer, a [[The Washington Post]] kiadója, a [[Federal Reserve System]] elnöke volt 1933 és 1936 között. Arra kérte Mannt, hogy tartson előadást államférfiak és törvényhozók előtt ''A demokrácia továbbélésének lehetőségéről''. Katja asszony levélben küldte el Meyer asszonynak az előadás szövegét. 1938 februárjában kezdte meg Mann amerikai előadókörútját. Tizenöt amerikai városban tartott konferenciát ''The coming Victory of Democracy'' címmel, amelyet Agnes Meyer fordítottafordított le angolra. Erika ekkor már jórészt az Egyesült Államokban élt, ő tolmácsolt a konferenciákat követő beszélgetéseken, vitákon. Márciusban az [[Anschluss]] hírére Mann úgy döntött, hogy elfogadja a Princetoni Egyetemen aEgyetem tanári állástállását, amelyet Meyer asszony szerzett. Szeptemberben Erika és Klaus felszámolták a küsnachti házat, a berendezést hajón szállíttatták az Egyesült Államokba. Katja asszony nagyon jól érezte magát az egyetemi légkörben, Princeton egykori diákéveire emlékeztette. Életre szóló barátságot kötött [[Allen Shenstone]] kanadai fizikus, vendégprofesszor feleségével, Molley-val.

Lassan, észrevétlenül készítették elő visszatelepedésüket. Négy utazást tettek Európában (1947, 1949, 1950, 1951), és 1952-ben végleg Svájcban maradtak. 1954. január 27-én költöztek be a számukra minden szempontból megfelelő házba. Június 6-án ünnepelték Mann 80. születésnapját. Az eseményre eljött Max Petitpierre, Svájc szövetségi elnöke Bernből, és ünnepi beszéddel köszöntötte az írót. Az [[Eidgenössische Technische Hochschule]] a természettudományok díszdoktoráva avatta Mannt. 1955. július 23-án láb[[vérrög|trombózis]] tüneteivel vitték az írót kórházba. Állapota javult, de augusztus 12-én súlyos vérkeringési zavarok léptek fel nála, a hasi [[aorta]] szakadása okozta halálát. A kilchbergi temetőben helyezték örök nyugalomra augusztus 16-án.