Poliziano költői nevét szülőhelyéről, Montepulcianóról alkotta meg. 1469-ben a firenzei Studio hallgatója lett, [[Marsilio Ficino]], [[Cristoforo Landino]], Andronico Callisto hatására kezdett epigrammákat írni. 1471-ben lefordította az IliászIliasz második könyvét latinra, és [[Lorenzo Medici]]nek ajánlotta, 1471-től ógörög nyelvű epigrammaköltészettel is kísérletezett. 1475-től Pietro Medici nevelőjeként tevékenykedett. Careggai és cafahhiolói tartózkodása idején latinra fordította [[Epiktétosz]]t. 1480 farsangjára irta meg legismertebb remekét, a ''Favola di Orfeo'' c. pásztordrámát, melyet a [[mantova]]i udvarban mutattak be. Ugyanebben az évben került Firenzébe, ahol görögöt és latint oktatott az egyetemen, számos fordítása, didaktikus költeménye keletkezett ez idő tájt. Szövegkiadásai is jelentősek, egyetemi előadásai is fennmaradtak, melyek pótolhatatlan forrásai a pedagógiatörténetnek és a reneszánsz klasszikus filológiának. Halálának évében 12 könyvbe rendezte leveleit. Vonásait [[Domenico Ghirlandaio]] a firenzei Szentháromság templom Sassetti-kápolnájában festett nevezetes freskója őrzi. Szerepel Linda Proud ''A Tabernacle for the Sun'' c. regényében is (Godstow Press, 2005). A rossz nyelvek szerint halálát egy tüdőgyulladás okozta, melyet akkor szerzett, amikor egyik nevezetes fiúszerelmének esőben adott szerenádot. [[Giovanni Pico della Mirandola]] is szerelmei közé tartozott. A legújabb kutatások szerint Polizianót 1494-ben Mirandolával együtt [[arzén]]nal megmérgezték, feltehetően [[Piero de’ Medici]] parancsára.<ref>http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19645 Múltkor: Megmérgezték a reneszánsz filozófusokat</ref>
