„Nostradamus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
linkek |
|||
16. sor:
A nagyszülők Provence egyik [[Római Birodalom|római]] eredetű kis városkájában, [[Saint-Rémy-de-Provence|Saint Rémyben]], az [[Avignon]] és [[Arles]] közötti, a főútvonalaktól távol eső helységben éltek. Nostradamus mindkét nagyatyja orvos volt: apai részről, Pierre de Nostre-Dame, René király, míg anyairól, Jean de Saint-Rémy pedig János [[kalábria]]i herceg (René király fia) udvari orvosa volt. Pierre de Nostre-Dame fia, Jacques azonban nem lépett atyja örökébe: a város közjegyzője lett, s Jean de Saint-Rémy leányát, Renée-t vette feleségül, akitől 17 gyermeke született, a felnőtt kort azonban csak Michel, Bertrand, Jean, Hector és Antoine élte meg. Egyébként a családban apáról-fiúra szálló hagyomány volt, hogy a [[biblia]]i [[Jákób]] és [[Lea (Biblia)|Lea]] egyik fiának, [[Isszakár]] törzséből származónak tekintették magukat.
Nostradamus katolikus szellemű, vallásos nevelést kapott; magát élete végéig – mind szóban, mind leveleiben – meggyőződéses hívő katolikusként jellemezte. Kisgyermekként nagy hatással volt rá anyai nagyapja, aki orvosi foglalkozása mellett képzett [[csillagász]] és [[asztrológia|asztrológus]] is volt: ő avatta be érdeklődő unokáját a csillagképek világába, valamint a bolygómozgások számításaiba és tudományába. Nostradamus [[1519]]-től [[Avignon]]ban tanulva, mindig örömmel beszélt diáktársainak a csillagokról, amiért ők ''kis asztrológus''nak nevezték.
Valószínűleg a nagyapa hatására döntött úgy, hogy nem apja jogi, hanem nagyapja tudományos-orvosi pályáját folytatja. Így került Nostradamus a [[Földközi-tenger]] partján fekvő [[Montpellier]] orvosi egyetemére, amely az akkori Franciaországban a leghíresebb volt. Ennek az intézetnek az volt a különleges előjoga, hogy az ott tanuló medikusok évenként felboncolhatták egy kivégzett gyilkos hulláját, mivel ez a tevékenység abban az időben még rendkívülinek számított, ezért érthetően az [[anatómia|anatómiát]] itt magasabb színvonalon oktatták, mint az ország többi egyetemén, melyeknek tanítása csak elméleten alapult. Rendszeres öt évi tanulás után Nostradamus megkapta a [[püspök]]től a legalsóbb orvosi fokozat, a ''licenciátus'' elnyerését tanúsító oklevelet. Ugyan célul tűzte ki, hogy megszerzi a magasabb doktori fokozatot, de ahhoz tovább kellett volna tanulnia; ennek megvalósítását az 1520-as években kitört [[pestis]]járvány akadályozta meg.
25. sor:
[[Fájl:Pestisdoktor.JPG|thumb|right|Pestisdoktor (Dr. Schnabel von Rom) az előírásos védőöltözékben]]
Nostradamus, mint végzett orvos, a járvány kitörésekor vállalta a „[[pestisdoktor]]” nem mindennapi bátorságot igénylő szerepét. Az ő példájából is látható, hogy a „pestisdoktornak” nem feltétlenül kellett doktori fokozattal rendelkeznie (ezt maga is csak a járvány elvonulása után szerezte meg). Mivel a pestist abban az időben nem tudták gyógyítani, sőt, az okát sem ismerték biztosan, a pestisdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos kórt, mindezek mellett tanácsadói szerepre korlátozódott, ami nem csak a betegnek, hanem a helyi hivatalnokoknak szóló tanácsokat is jelentett, mivel a pestisdoktorok feladata volt a higiéniai intézkedések javaslása is a helyi vezetőknek a kór további terjedésének megakadályozására (például hogy égessenek illatos füveket, vagy milyen gyorsan temessék el a halottakat). A pestisdoktorok jellegzetes öltözéke is a [[higiénia|higiéniát]] szolgálta: ennek alsó része egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing volt, amire még bokáig érő [[csuklya|csuklyás]] [[szattyánbőr]] [[kámzsa|kámzsát]] és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húzott. Az öltözék legkülönösebb darabja egy madár [[csőr]]ét formázó, a szemnyílást üveggel fedő [[álarc]] volt, melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt [[balzsam]]ok, növényrészek (elsősorban [[fokhagyma]]levél) voltak. Az öltözék szinte [[hermetikus]]an elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. Az legalábbis tény, hogy Nostradamus valóban hordta ezt a nyári hőségben nagy állóképességet és türelmet, erős szervezetet igénylő öltözéket, és valóban nem betegedett meg a járványban, pedig bejárta [[Franciaország]] egy nagy részét, és működött a legnagyobb és legzsúfoltabb, a betegségtől legjobban sújtotta városokban, mint például [[
A járvány megszűntekor visszatért tanulni a [[montpellier]]-i egyetemre, és [[1529]]. [[október 23.|október 23-án]] hivatalosan is megszerezte a doktori címet. Montpellierben működött mint orvos-professzor, de már egy-két év után otthagyta nemcsak állását, hanem a várost is. Ennek oka valószínűleg az egyetemen körülötte kialakult rossz légkör volt: egyrészt hírneve miatt kollégái körében valószínűleg irigykedés övezte (s amint azt [[Ráth-Végh István]] fentebb már idézett művében írja, a kari konkurencia „sanda szemmel” nézte, „ … ''s mert másképpen nem tudtak neki ártani, [[kálvinizmus]]sal vádolták meg.''”); másrészt mint tapasztalt járványügyi szakértő, tapasztalatait valószínűleg oktatási gyakorlatában is meg kívánta jeleníteni; amit viszont az egyetem vezetése, mint a hivatalos (és sok tekintetben elavult) diszciplináris elvektől való eltérést, nem engedett. [[1531]]-ben Bordeauxba, azután Toulouse-ba ment, végül egy orvos-történész-filozófus kollégája, Jules Caesar Scaliger hívására a Toulouse és Bordeaux között fekvő [[Garonne]]-menti [[Agen]] városba költözött. A két férfi (annak ellenére, hogy Scaliger protestáns szimpatizáns volt) összebarátkozott, és nagy hatással volt egymásra. Nostradamus megnősült (feleségének neve vitatott, lényegében ismeretlen) és két gyermeke született. Boldog életüknek egy hamarosan bekövetkező tragédia azonban véget vetett: egy ismeretlen betegség, mellyel szemben Nostradamus tehetetlennek bizonyult, hirtelen elvitte feleségét és gyermekeit is.
| |||