Soha nem szakadt el a piaristáktól az úgynevezett üldözött korszakban sem. Rendszeresen bejárt a Mikszáth téri rendházba, és nemcsak a matematikusokhoz, hanem a rendtársakhoz is.
[[1963]]-ban került a [[Budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium#Gimnázium|Fővárosi Fazekas Mihály Gimnázium]]ba, ahol 28 évig tanított. Ez alatt úttörő munkát végzett a speciális matematika tagozat beindításánál. A tagozatos tanterv kialakításánál és didaktikai-pedagógiai módszereinek kidolgozásánál is mértékadó volt az, amit ő csinált saját osztályaiban. Részt vett a tagozatos tankönyvek megírásában és lektorálásában. 15 éven keresztül vezette a Fazekas Gimnázium matematikai munkaközösségét. Tanítványai sok kiemelkedő eredményt értek el a matematikai versenyeken, több mint húsz diákja nyert díjat az évek során a [[Nemzetközi Matematikai Diákolimpia|Nemzetközi Matematikai Diákolimpián]]. Az [[OKTV]]-n és a többi országos évfolyamversenyen még ennél is több tanítványa szerepelt sikeresen. Egykori diákjai ma Magyarország mellett Európa és Amerika legkülönbözőbb híres egyetemein tanítanak, komoly tudományos munkássággal rendelkeznek, és többen közülük itthon akadémikusok. Matematika tanárok egész generációját nevelte ki: több iskolában tanítanak egykori tanítványai, akik az ő szellemében nevelik diákjaikat a matematika szeretetére és egymás megértésére. Aktívan részt vett a budapesti pedagógusok továbbképzésében, hosszú ideig szerepet vállalt a tanárképzésben is mint a [[Juhász Gyula Tanárképző Főiskola|Szegedi Tanárképző Főiskola]] levelező hallgatóinak konzultációvezetője.
[[1991]]-ben nyugdíjba vonult, s ezzel párhuzamosan rendje az újra induló váci Piarista Gimnázium igazgatásával bízta meg. Sok figyelmet fordított a vidéki, hátrányos helyzetű tehetségek gondozására. Szinte halála napjáig tanított.
