„Betelepülések és betelepítések Magyarországra” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Köze nincs a témához, nem a betelepítések idézték elő, hanem a jobbágyfelszabadítás.
A cikk tele van feltűnően fals adatokkal.
37. sor:
Az első szórványos betelepülésük Magyarországra a kunokkal együtt, a [[mongolok]] elől menekülve történt, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] idején. További betelepülésük fokozatosan zajlott.
 
=== A tatárjárás utáni „második honalapítás”betelepítések ===
A [[tatárjárás]] által okozott népességveszteségről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, becslések szerint az ország összlakosságának 10-15%-a pusztulhatott ki. Az áldozatok nem csak a harci cselekmények, hanem az azok nyomán fellépő éhínség következtében vesztették életüket. A legnagyobb veszteség az [[alföld]]i és [[erdély]]i lakosságot (főként magyarokat) érte, míg a [[Dunántúl]] magyarságát és [[Szlavónia]] szláv lakosságát viszonylag épségben hagyták az átvonuló hadak. A népességveszteség területi sajátosságaiból adódóan indult meg a [[románok]] nagyobb arányú betelepülése Erdélybe, illetve történt meg a [[kunok]] és [[jászok]] letelepítése a pusztasággá vált alföldi területekre (a mai [[Nagykunság]], [[Kiskunság]] és [[Jászság]]). Az ország újjáépítése szempontjából a legjelentősebb tényezőt mégsem a külső, hanem a belső migráció jelentette, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] országos telepítési programjának köszönhetően a szétszéledt, védett helyekre menekült lakosság újra letelepedett a korábban feldúlt vidékeken.<ref> Kristó-Barta-Gergely: Magyarország története, p. 75-76</ref>
A [[tatárjárás]] után a félig elpusztított ország már igényt tart a kunok szolgálataira, így a király újból befogadja őket. Így alakult ki a [[Kiskunság]] és [[Nagykunság]]. A kunokkal egy időben történt [[jászok]] csoportjainak letelepítése, és kialakult a [[Jászság]].
 
A kunok újbóli befogadásával egy időben [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] az erdélyi szászok mellett más németeket is letelepített (harmadik németajkú letelepülési hullám). Ezek Magyarország különböző városaiban, illetve nagyobb tömbben a [[Szepesség]]ben telepedtek le. Az utóbbiak a ''szepesi szászok'', illetve saját elnevezésükkel ''cipszerek'' néven váltak ismertté (lásd: [[Cipszerek]]!)
144. sor:
Gazdasági fellendülés nyomán a munkaerő-szükségletet a belföldi németekkel, szlovákokkal és zsidókkal pótolták, de toboroztak még német nyelvű szakembereket Ausztriában, az osztrák [[örökös tartományok]]ban és Németországban is.
 
A 19. század végén a németek számaaránya Nyugat-Magyarországon (az [[Őrség]]ben) 65%, a Dél-Dunántúlon 67%, Bácskában 44%, Temes vármegyében 42%, Torontál vármegyében 48%, a Szepességben 37% és Fátrában 31%.
 
[[1906]]-ban a magyar parlament elfogadta az ún. [[Lex Apponyi]]t, amely – többek között – előírta, hogy a nemzetiségi iskolák tanítóinak 4 éven belül meg kell tanulniuk magyarul, tanítványaiknak a 4. osztály befejezése után írásban és szóban ki kell tudniuk fejezni magukat.
201. sor:
* Csatlakozás az 1951. évi genfi Menekültügyi Konvencióhoz (1991)
 
== IrodalomForrások, jegyzetek ==
[[Kristó Gyula]] - [[Barta János]] - [[Gergely Jenő (történész)|Gergely Jenő]]: Magyarország története, Előidőktől 2000-ig, Pannonica Kiadó, 2002, ISBN-963-9252-56-5
=== Jegyzetek ===
{{források}}
=== Lásd még ===
* [[Magyarország népessége]]
* [[Népességfogyás Magyarországon]]
=== Külső hivatkozások ===