„Üdítőital” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ez a napi 3-4 literes folyadékszükséglet akkora marhaság, hogy még... a vesék köszönönik szépen
1. sor:
[[File:Soki hiszpanskie.JPG|bélyegkép|200px|jobbra|Üdítőitalok]]
'''Üdítőital'''nak (vagy frissítő) nevezzük az alkoholmentes, [[ásványvíz|ásványvizeket]]eket, gyümölcsleveket, teákat, és más ízesített folyadékokat. Egy felnőtt ember testének 50-60%-a víz, tehát természetes szükségleteinek egyik legfontosabbja a folyadékbevitel, az ivás. A víz az egyik alapvető lételem, míg az ember élelmiszer nélkül 4-6 hetet bír ki, víz nélkül csak néhány napot. Napi folyadék szükséglete egy felnőtt embernek 3-4 liter, ami akár többszörösére is nőhet a meleg idővel, nehéz fizikai munkával, sport tevékenységgel.
 
== Története ==
Az üdítőitalok párhuzamosan fejlődtek a kultúrákkal és a technológiával a facsart gyümölcslétől az egészséges szénszavas frissítőkig.
A kifacsart gyümölcsök levét már az őskorban is fogyasztották, a legegyszerűbb üdítőital, a [[limonádé]] – amely citromlével és a cukorral ízesített víz – receptjét azonban a tizenegyedik században a keresztes lovagok hozták Ázsiából. A frissítő rövid időn belül akkora népszerűségre tett szert, hogy hamarosan limonádémesterek kezdtek tevékenykedni Európa-szerte, akik úgynevezett limonádépáholyokban árulták a nedűtnedüt. Amikor Európában még nem ismerték a cukrot, szörp helyett, üdítőként mézes vizet adtak a gyermekeknek.
A keletről Europába hozott fűszerek mellett elterjedtek a tealevelekből főzött, fodormentával, borsmentával, citromfűvel és egyéb fűszernövényekkel ízesített [[tea (ital)|teák]] fogyasztása.
 
Az üdítőitalok gyártását, elterjedését több [[19. század]]i találmány tette lehetővé, a gyümölcslevek erjedésmentes eltarthatóságát megoldó ([[Nicolas Appert]] 1811), a szörpgyártás és a szódavízgyártás (szikvíz) kidolgozása. ([[Jedlik Ányos]])