Főmenü megnyitása

Módosítások

linkegyelés
Az urartui állam központja a hurrik által lakott területen, a sós vizű [[Van-tó]], a [[Szeván-tó]] és az [[Urmia-tó]] által alkotott háromszögben, a ma [[Örmény-felföld]]nek nevezett térségben feküdt.<ref name="Ch53">{{Opcit|n=Chahin|o=53}}</ref> Az állam kiterjedése gyakran és nagy mértékben változott, legmesszebb keleten az iráni [[Ardabil tartomány|Ardabil]] környékéig (körülbelül 850&nbsp;km), nyugaton az [[Eufrátesz]]ig, északon a törökországi [[Çıldır-tó]]ig, a mai [[Ardahan]] közelében ([[Ardahan (tartomány)|Ardahan tartományban]], mintegy 500&nbsp;km) terjedt.<ref name="in Iran"/> [[Anatólia|Anatóliától]] a [[Észak-anatóliai-hegység|Pontoszi-hegység]] és az Eufrátesz folyó völgye választja el, a természetes határt nagyjából az [[Eleşkirt]] (''Alaškert'', urartui [[Lusza]], [[Altıntepe]]) térség déli hegylábai alkotják.<ref name="Ayrarat"/> Délen az [[Örmény Taurosz]] hegyvidéke, északon a nyugatra folyó [[Murat (folyó)|Murat]] ([[urartui nyelv|urartui]] ''Arzašku'', [[ógörög nyelv|görög]] ''Arszaniasz'', ma Aracani)<ref name="Ayrarat">Encyclopædia Iranica: ''Ayrarat''</ref> – az Eufrátesz mellékfolyója – és a keleti irányban folyó Araksz – a [[Kura|Kuras]] mellékfolyója – völgye határolja. Időnként határfolyóvá vált a Kuras, az Eufrátesz alsóbb szakaszai, sőt a [[Kızılırmak|Halüsz]] és a [[Tigris (folyó)|Tigris]] is. Az Araksz legtöbbször Urartu belsejében folyt, és a túloldalán a [[Kis-Kaukázus]] alkotta a természetes határt. Időlegesen mezopotámiai területeket is elfoglalt, mint a [[Dijála]] völgye, a korábbi [[Mitanni]] központja. Az Örmény Taurosz hágói és az Eufrátesz völgyének felső szakasza Urartu számára biztosította az összeköttetést [[Mezopotámia]] államaival, így [[Babilon]]nal és [[Asszíria|Asszíriával]] is. E kereskedelmi útvonalak ellenőrzése létfontosságú volt mind Asszíria, mind Urartu szempontjából, ezért volt a legtöbb konfliktus.<ref name="ArmTrav">Rise of Urartu</ref><ref name="V503"/>
 
A főváros, [[Tuspa]] a Van-tó keleti partján épült fel. A területre – felföld lévén – jellemző, hogy szinte minden oldalról hegyek határolják, így nehéz megközelíteni. Az [[Araksz]] völgye azonban egy termékeny síkságra, az [[Ajrarati-alföld]]re vezet, ahol az öntözéses földművelés korán megindulhatott. Déli szomszédjával, [[Asszíria|Asszíriával]] vívott háborúi során mindig vagy nyugatról – [[Szíria]] felől –, vagy keletről – az [[Alborz]] déli vidékéről – kerültek egymás oldalába a hadseregek. Bár Mezopotámiával közvetlen földrajzi összeköttetés is volt a [[Nagy-Záb]] és a [[Bohtan]] folyók délre nyitott völgyeiben, ezek az útvonalak könnyen védhetőek voltak. Hasonló hágók vezettek a [[Fekete-tenger]] felé is, így a [[Észak-anatóliai-hegység|pontoszvidék]] és ''Kulkha'' ([[Kolkhisz]]) is elérhető volt.
{{-}}
<center>
A vasbányászat fellendülése anyagi jólétet, nagyobb lehetőségeket biztosított, ezért ekkor megkezdődhetett a rendszeres, viszonylag fejlett technikákon alapuló földművelés, ami korábban elképzelhetetlen volt itt. Csatornarendszereket építettek a köves talajban és nehézekéket használtak.
 
Amikor [[Asszíria]] az [[i. e. 10. század]] végén kilábalt a válságból, újból fontos hódítási területként tekintett Urartura, amely azonban eddigre megerősödött, védelmi szövetségek alakultak. Az összetűzések szinte mindennaposak voltak, [[II. Assur-nászir-apli]] három hadjáratot vezetett a térségbe, amelyek a peremvidéken [[Azzi|Alzi]], [[Supria]] és [[Suhmu]] annektálásával jártak.<ref name="Kurkijan35">{{Opcit|n=Kurkijan|o=35}}</ref> De csak [[III. Sulmánu-asarídu]] hatolt be mélyebben Urartu területére i. e. 859-ben és i. e. 856-ban, mivel [[Arame]] terjeszkedni kezdett az [[Eufrátesz]] felé és a Van környékén.<ref>{{Opcit|n=Chahin|o=67}}</ref> Erről a hadjáratról tudósít [[Imgur-Ellil]] domborműves templomkapuja. Innen ismert az urtartui harcosok fegyverzete: övvel leszorított hosszú ing, tarajos sisak, kicsi kerek pajzs és rövid, egyenes kard. Védelemben íjászaik is voltak.
 
Azonban – minden asszír propagandafelirat ellenére – eredményt nem nagyon értek el. Néhány várost leromboltak, és az ábrázolások szerint szekérszám szállították el Urartu elrabolt értékeit, valamint a nyakkalodába zárt mezítelen hadifoglyokat, valamint a rendkívül értékes lovakat.<ref name="V505"/> A Tigris felső folyásától indulva megkerülte ugyan a Van-tavat, és a Nagy-Záb felső folyása mentén tért haza,<ref name="Kurkijan35"/> de [[Arame]] idején nem jutottak be az Urartut kormányzó uralkodó területeire – [[Arzasku]]ba –, viszont a fenyegetés hatására a környező államok önkéntes szövetségbe tömörültek, és a következő asszír hadjáratok alkalmával már nem fejedelemségek laza szövetségével, hanem egy erős és egységes állammal álltak szemben.<ref name="ArmTrav"/> Az asszír hadjárat eredményességének megítélése Arzasku pontos helyzetétől függ, amely vitatott. Egyesek szerint a Van-tó északi partján állt – ez esetben az asszírok biztosan elüldözték onnan Aramét –, más vélemények szerint azonban Arzasku az azonos nevű folyó (''Arzašku'', Aracani) partján állt – e pozíciót pedig az asszírok nem érték el.<ref name="Kurkijan35"/>
Az [[i. e. 9. század|i. e. 9]]–[[i. e. 8. század|8. század]] fordulóján uralkodó [[Menua]] – Ispuini fia – egészen az [[Eufrátesz]]ig tolta ki országa határait, és északi, valamint keleti irányban is hadjáratokat vezetett.<ref name="V506"/> Délkeleten meghódította ''Manát''.<ref name="in Iran"/> Urartu ekkor már nem csak hódított, hanem szövetségi rendszert épített ki nagy rivális, az [[Asszíria|Újasszír Birodalom]] ellen. Ugyanakkor a meghódított Mana folytonos ellenállása bizonytalanná tette keleti helyzetét, sőt ütközőterületté vált, mivel Asszíria igényei között is szerepel. Mégis már Menua alatt Urartu az [[Eufrátesz]] teljes felső folyását ellenőrzése alá vonta, és ettől kezdve – mivel közvetlenül határossá vált az észak-szíriai kisállamokkal – a szíriai asszírellenes védelmi koalíciók főszervezőjévé vált. Északon is tovább kívántak terjeszkedni, amit ''[[Menuakhinili]]'' erődjének megépülte mutat: ez az Ararát oldalába telepített erődítés az [[araksz]]-völgyi hadjáratok bázisául szolgált volna. Ezzel Urartu elérte az első virágkor területi maximumát.<ref name="V507">{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=507}}</ref> Menua építtette azt a csatornát, amely ma is ellátja vízzel [[Van]] városát,<ref name="Tuspa">Tušpa (Van)</ref> és amelyhez [[Movszesz Horenaci]] örmény történetíró a [[Szemiramisz]]-legendát kapcsolta. Eszerint a csatornát [[Sammuramat]] asszír királynő építtette volna.<ref>{{Opcit|n=Chahin|o=45}}</ref> Az [[Araksz]] és a [[Kura|Kuraš]] felső folyásvidékei stratégiai jelentőségűek voltak, mivel Urartu nemesfémekhez csak a [[Fekete-tenger]] felé vezető kereskedőutak megadóztatásával, illetve a vazallus fejedelemségek adóiból juthatott hozzá.<ref name="V507"/>
 
Menua idejében Urartu már jelentős politikai súlyt képviselt a térségben. Amikor az [[i. e. 9. század]] közepén [[Hamát]] szövetségre lépett [[Asszíria|Asszíriával]], az észak-szíriai és kelet-anatóliai királyságok Urartunál keresték a támaszt. A szíriai védelmi koalíciók általában gyenge lábakon álltak, mert a részt vevő államok laza kapcsolatban voltak, és sokszor egymás ellen is háborúztak. Így Urartu tényleges segítségnyújtására végül nem került sor, Asszíria pedig sorban foglalta el e kis országokat.<ref>{{Opcit|n=Sztruve|o=496}}</ref> [[III. Sulmánu-asarídu]] a [[karkari csata|karkari csatában]] még vereséget szenvedett, de 12 évvel később, i. e. 841-ben a széteső szíriai koalíció déli tagjait legyőzve Szíria ura lett.<ref>{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=528}}</ref>
 
[[I. Argisti]] korában néhány viszonylag jelentéktelen terület elvesztése mellett az urartui politikai befolyás és katonai erő teljesedett ki. Nemcsak a Transzkaukázia vezető hatalma lett, de gyakorlatilag Asszíriával egyenrangú nagyhatalommá vált.<ref name="V507"/> Asszíria elkerülte Urartut, [[III. Adad-nirári]] hadjáratai Szíria vagy a Kaszpi-tó felé irányultak. Sőt Urartu ellentámadásba ment át, és asszír területeket hódított meg Argisti és fia uralkodása idején.<ref>{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=529}}</ref> Nagy építkező volt, és átvette az asszírok deportálási gyakorlatát is. Az urartui hadsereg fegyverzete is átalakult asszír mintára.<ref name="Kurkijan36">{{Opcit|n=Kurkijan|o=36}}</ref> Volt azonban olyan elem is, amit az asszírok vettek át Urartutól, mégpedig a közigazgatási rendszert. Ispuini és Menua alatt az országot helytartóságokra osztották, és ezeket királyi elöljárók vezették.<ref name="V507"/> A régiókat összekötő minden fontosabb út mentén kisebb erődök épültek, amelyek a kormányzók székhelyeiként szolgáltak, és ezen erődök védték a kereskedőkaravánokat és gyűjtötték be a lakosság adóját.<ref name="in Iran"/> Nem sokkal később – minden bizonnyal az urartui mintára, [[III. Tukulti-apil-ésarra]] idején<ref>{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=533}}</ref> – Asszíriában is bevezették ezt a rendszert. Argisti vésette a vani sziklafalakra a [[horhori krónika|horhori krónikát]] Tuspában.<ref name="Tuspa"/> Argisti alapította a mai [[Armavir]] város elődjét, ''[[Argistihinili]]'' erődjét.<ref name="Kurkijan36"/>
Azonban ''Mana'' elfoglalása miatt újból összetűzésbe került az asszírokkal, akikkel egyébként is egyre éleződött a viszony, amit Rusza szövetségi politikája mutat. Felvette a kapcsolatot [[Phrügia|Phrügiával]] és az Urartu nyugati részével határos fejedelemségekkel. A ''mana'' név feltehetően a [[médek]]et jelölte, és mivel zömmel innen érkeztek az asszír hadsereg számára a [[ló|lovak]], II. Sarrukín válaszcsapást indított. I. e. 715-ben beavatkozott a kelet-anatóliai fejedelemségek ügyeibe, és ezek elfoglalásával elválasztotta egymástól Phrügiát és Urartut.<ref>{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=539}}</ref> I. e. 714-ben betört az északi hegyvidékre,<ref name="in Iran"/> melynek során bevette [[Zikertu]]t, az Urartuval szövetséges királyságot,<ref>{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=538}}</ref> majd [[Muszaszir]]t is, az ország kultikus központját, és elrabolta [[Khaldi]] fő[[isten]] szobrát. Az Uaus-hegy (ma Szahend) mellett tönkreverte Rusza hadseregét. Egészen a Van-tó északkeleti vidékéig eljutott, az útbaeső területeken elpusztított minden elérhetőt. Rusza Tuspába menekült, ahol öngyilkos lett [[i. e. 713]]-ban.<ref name="V512">{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=512}}</ref>
 
Urartu néhány évtizede gyakorlatilag ismeretlen. A Transzkaukázia eseményeit eltakaró félhomály vaksötétbe vált, és egészen [[Teuspa]] [[i. e. 679]]-es, [[Assur-bán-apli]]tól elszenvedett vereségéig meg is marad.<ref name="Cimmerians"/> I. Rusza halála után Urartu annyira periférikussá vált, hogy még [[II. Rusza]] trónralépésének dátumát sem ismerjük, sőt legalább két évtizedes pontossággal lehet csak megadni: valamikor [[i. e. 700]] és [[i. e. 680]] között. II. Rusza idejében újabb erősödés köszöntött Urartura, amit a „hosszú békének” köszönhetett, [[Asszíria]] néhány határincidensen kívül nem háborúzott Urartuval egészen az [[i. e. 640]]-es évekig. Ekkor az erős déli szomszéd, Asszíria miatt észak és nyugat lett célpont. Az események menetéből úgy tűnik, hogy [[i. e. 672]] és [[i. e. 669]] között a kimmerekkel is szövetségben volt, mert hadjáratot indított ''Muskhi'' ([[Phrügia]]) és [[Khalitu]] ([[Khaldia]]) ellen Kisázsiában, valamint [[Mana]] ellen keleten.<ref name="V514">{{Opcit|n=Gyjakonov, 1955|o=514}}</ref> Feltehetően ehhez a hadjárathoz fűződik [[Míta]] ''(Midasz)'' phrüg király halálának története is. Asszíria és Urartu között békésnek nevezhetőek maradtak a kapcsolatok egészen II. Rusza haláláig. [[I. e. 674]]-ben azonban a [[médek]] felkelése ismét átrendezte a szövetségi viszonyokat, a kimmerek a médek szövetségesei lettek.<ref name="Cimmerians"/> Ezért Rusza Asszíria felé közeledett, amelynek eredményeképp Assur-bán-apli [[i. e. 673]]-ban a supriai hadjárata után átadta Ruszának az urartui menekülteket. [[I. e. 654]]-ben Asszíria legyőzte [[Elám]]ot, ennek alkalmából a diplomáciai misszió a gratuláció mellett egyúttal biztosította Assur-bán-aplit Urartu semlegességéről egy esetleges asszír–babiloni konfliktus esetén, valamint arról is, hogy a kimmerekkel és a szkítákkal nem szövetkezik Asszíria ellen. Urartu semlegessége sokat nyomott a latban Asszíria utolsó nagy győzelme, az [[i. e. 650]]-es babiloni hadjárat eredményességében.<ref name="V514"/><ref>{{Opcit|n=Chahin|o=97–103}}</ref>
 
Valamikor az [[i. e. 640]]-es években halt meg II. Rusza, és utódja, [[III. Szarduri]] valószínűleg a [[kimmerek]]et leverő [[szkíták]] miatt már névleg elismerte Asszíria főhatalmát, az első olyan urartui király, aki nem az asszír uralkodó testvérének nevezi magát, hanem a fiának. A szkítákkal hosszú évtizedeken át békés viszonyban voltak, nem ismert a kapcsolatok megromlásának oka. [[I. e. 638]] körül [[Assur-bán-apli]] írt levele az utolsó tény, amit Urartu életéből ismerünk. III. Szardurit még követte egy III. Rusza nevű uralkodó, de a méd hódítás eseményein túl semmilyen információ nem áll rendelkezésre Urartu végnapjairól. [[I. e. 590]] körül [[Méd Birodalom|Média]] vazallusaként még létezett az urartui királyság, majd a méd–lüd háború után semmilyen említés nincs róla.<ref name="V514"/>
96 183

szerkesztés