„Epheszoszi zsinat” változatai közötti eltérés

 

Az éjszakába nyúló ülés végén a nép fáklyás ünnepi menetben kísérte szállásukra az atyákat. Az antiochiaiak távollétében megnyitott zsinat miatt tiltakozott Candidis, az efezusi zsinat császári biztosa. Tiltakozása, Nesztoriosz levele és a zsinati atyák jelentése szinte egyszerre került a császár elé. Közben június 26/27-én megérkezett az antiochiai pátriárka 43 püspökével, és azonnal ellenzsinatot nyitottak Nesztoriosz védelmére. Elítélték és kiközösítették Cirillt és az efezusi püspököt, [[Memnon]]t, mert őt tették felelőssé a történtekért, majd ezt jelentették a császárnak. Theodosius e nézeteltérés láttán az eddig történteket érvénytelennek nyilvánította és újból kezdette a zsinatot.

 

Cirill teljes győzelmet aratott, s a hüposztatikus egység tanát általánosan elfogadták. Ennek és az efezusi zsinatnak az emlékére [[III. Sixtus pápa]] Rómában fölépíttette a [[Santa Maria Maggiore-bazilika|Santa Maria Maggiore-bazilikát]]. A [[Asszír Keleti Egyház|nesztoriánusok]] azonban befészkelték magukat az [[edessza]]i és a [[niszibisz]]i iskolákba, sőt [[498]]-ban [[Szeleukia-Kteszifon]]ban önálló patriarkátust alapítottak. Misszion-aik évszázadokon át terjesztették tanaikat egészen Kínáig és Indiáig. A [[16. század]]ban a nesztoriánusok nagy része ([[káld katolikus egyház|káldeusok]], [[szír-malabár katolikus egyház|malabár keresztények]]) elfogadta a zsinat döntését, és egységre lépett a [[Katolikus Egyház]]zal.