„Indokínai háború” változatai közötti eltérés

[[1940]]-ben [[Franciaország]] [[németek|német]] megszállás alá került, ez pedig [[Japán]]nak ürügyül szolgált, hogy megszállja Indokínát, délen pedig a [[hollandok]] uralta Holland Kelet-Indiát (ma [[Indonézia]]). A japán megszállók ellen hamar kibontakozott a fegyveres harc, ebből kivette a részét maga a Việt Minh is. Az elfogott ellenállókkal a [[japánok]] kegyetlenül elbántak, de a felkelések egyre csak erősödtek és a háborús vereség következtében Japán kiszorult a térségből. A háború végeztével a franciák vissza akartak térni a gyarmatra, mire új ellenállás bontakozott ki. A Việt Minh 1946-ban felkelést indított a francia gyarmati hatóságok ellen. Miután a kínai kommunisták elérték Vietnam északi határát, az első néhány év alacsony intenzitású [[gerillaháború]]ja 1949-re átadta a helyét két, modern fegyverekkel felszerelt hadsereg hagyományos háborújának. <!-- conventional war, azaz nem gerillaháború -->

1954-re az indokínai háború népszerűtlenné vált a francia lakosság körében, ám Franciaország belpolitikai helyzete miatt nem tudott elszakadni a konfliktusból. Az [[Egyesült Államok]] politikai és pénzügyi támogatást nyújtott Franciaországnak, 1954-re már a költségek 80%-át vállalva magára. Az amerikai támogatás oka a Việt Minh erős kommunista jellege, valamint a felkelőknek [[Kína|Kínától]] és a [[Szovjetunió]]tól való támogatottsága. Ennek ellenére a francia diplomácia többet próbált kivitelezni: nyílt amerikai fegyveres beavatkozást, de ettől az amerikaiak elzárkóztak. A kínaiaktól kapott, egyre nagyobb fegyverszállítmányoknak köszönhetően a Việt Minh modern haderőt épített ki, amellyel a gyarmati erők már nem boldogultak. Az amerikaiaknak [[1950]] és [[1953]] más gondjuk is volt, mégpedig a [[koreai háború]], amely szintén nem tette lehetővé, hogy amerikai csapatok most vegyenek részt az indokínai háborúban.