„Hajnal István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Hajnal István''' ([[Nagykikinda]], [[1892]]. [[július 3.]] – [[Budapest]], [[1956]]. [[június 16.]]) [[Széchenyi-díj]]as magyar történész, egyetemi tanár, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] tagja, a történelemtudományok doktora, a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] és az [[Magyar Országos Levéltár]] tisztviselője.
 
Műveiben legfőképp az összehasonlító írástörténet problémáival és a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történelemtudomány kapcsolataival foglalkozott.
 
==Élete==
[[1892]]-ben született Nagykikindán egy [[Elzász-Lotharingia|Elzász-Lotharingiából]] [[1813]] táján a magyarországi [[Bánság|Bánát]]ba letelepedett család legkisebb fiú gyermekeként. Apja Hajnal József [[Kaposvár]] főállatorvosa, anyja Karg Vilma volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány született a családba. A család eredeti neve ''Henlein'' volt.
 
Hajnal István elemi iskoláit Nagykikindán, illetve [[Mezőhegyes]]en kezdte, majd [[Kaposvár]]on fejezte be, tanulmányai során a magyar mellett a németet is anyanyelvként tanulta. [[1910]]-ben leérettségizett, majd a budapesti egyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ahol többek között [[Marczali Henrik]] és [[Fejérpataky László]] is tanára volt, majd [[Lipcse|Lipcsében]] tanult. Tanulmányainak befejezése után a budapesti Kereskedelmi Akadémia és a bécsi Theresianische Akadémia magyar prefektusa lett.
 
Az [[I.első világháború]] alatt egy ideig katonáskodott, majd a világháború után [[Klebelsberg KunóKuno]] megbízásából részt vett a bécsi levéltári expedícióban, minek során a Kossuth emigráció
törökországi történetéhez gyűjtötte az anyagot. Az e témáról készült kötete [[1927]]-ben jelent meg.
 
[[1922]]-ben kötött házasságot, melyből egy gyermeke született. Később az [[EszterházyEsterházy család]] levéltárosa lett, mely hivatását [[1930]]-ig töltötte be. [[1928]]-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává, majd [[1939]]-től rendes tagjává választották. [[1930]]-tól a budapesti egyetem újkori egyetemes történeti tanszékén tanított. [[1931]]-től [[1942]]-ig pedig a [[Századok (folyóirat)|Századok]] című folyóirat szerkesztője lett.
 
[[1949]]-ben több más sorstársával együtt kizárták az akadémia tagjai közül, [[1950]]-ben pedig nyugdíjazták. [[1956]]. június 16-án halt meg Budapesten, 64 éves korában.