„Bermann Miksa” változatai közötti eltérés

kieg - Longa Péterné
(kieg - Longa Péterné)
(kieg - Longa Péterné)
 
== Tudományos működése ==
Bermann Miksa szakmai érdeklődése, tudományos működése három területet ölelt fel: a szerszámacélok gyártását, hőkezelését, a hegesztést és végül az acélok összetételének szikrapróba segítségével történő meghatározását. A '''szikrapróbának''', azaz az acél anyagvizsgálat szikrapróbás módszerének a feltalálója Bermann Miksa volt.
 
== Eredményei ==
 
:Longa Péterné írja róla:
"Fiatal mérnökként kezdte kutatásait az ötvözőanyagoknak a szerszámacélok mechanikai tulajdonságaira - kovácsolhatóságára, hegeszthetőségére, szívósságára, rugalmasságára - gyakorolt hatásáról. Tanulmányozta a helyes edzés feltételeit és az edzés sikerességének gyors ellenőrzését töretpróba alapján. Edzőkemencét tervezett stabil és hordozható kivitelben. A vegyes tüzelésű, szabályozható üzemmódú kemencében az edzésre kerülő szerszámok nem érintkeztek az égéstermékekkel, így nem szennyeződött a fémfelület, és mód nyílt a megeresztés elvégzésére is. Az új típusú hőkezelő kemencét és eljárást főként a kisméretű, vékony falvastagságú öntvények gyártása során használták. Bermann Miksa munkája elismeréseként két alkalommal is képviselte munkahelyét a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület kongresszusain: 1906-ban Brüsszelben, majd 1909-ben Koppenhágában. A szerszámacél gyártásra vonatkozik Bermann egyetlen, 1915. április 19-én bejelentett, 73692-es lajstromszámú szabadalma is. Az általa javasolt, bórt, molibdént, vanádiumot, titánt, kobaltot és krómot kis mennyiségben tartalmazó gyorsacél alkalmas volt a drága, volfrámtartalmú anyagok helyettesítésére.
 
A század elején a tűzihegesztés a javítási technológiának igen fontos eszköze volt, különösen a vasúti járművek vonóhorogjai, ütközőrúdjai esetében, amelyeknek ugyanakkor rendkívül szigorú előírásoknak kellett megfelelniük a biztonságos üzemmód érdekében. Ezért fordult Bermann Miksa figyelme a hegesztés felé, és ebben a témakörben német nyelven több cikket és egy könyvet is publikált. Helyesen ismerte fel, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják a fémfelületek megfelelő összeforrását, vagyis csak akkor létesül kohéziós kapcsolat, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületeket borító oxidrétegeket, emellett pedig megfelelő nagyságú külső nyomást gyakorolunk a hegesztendő tárgyakra. A legaktívabb redukáló elemek az acélban a szilícium, a mangán, a foszfor és a karbonból keletkező szénmonoxid. Kísérletei során rájött, hogy a hegesztés sikeressége elősegíthető salakképzők használatával, amelyek folyós állapotban feloldják a felületen képződő vasoxidokat. A salak kalapácsolással könnyen eltávolítható. A hegesztés sikerességét csavarópróbákkal ellenőrizte. A kovácshegesztésen kívül Bermann az autogénhegesztés, valamint az autogénvágás elméletével és gyakorlatával is foglalkozott. Életének fő műve azonban a szikrapróba alapján történő acélelemzés volt.
 
A már akkor is széles körben alkalmazott metallográfiai vizsgálatokkal szemben gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszert akart kidolgozni a gyártóművek raktáraiban felhalmozódó sokféle vasanyag gyors azonosítása céljából. "Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam a szikrapróbára" - írja a témára vonatkozó első cikkében 1908-ban. Persze őelőtte is nagyon sokan látták a köszörűkövön szikrázó acél csóváját, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy az apró tűzijátékból az acél minőségére lehetne következtetni.
 
Az eljárás lényege, hogy a vasanyag csiszolásánál gyorsan forgó koronghoz nyomjuk az acélt, és a csiszolókorong éles kristályszemcséi apró forgácsokat vágnak ki az acélból, melyek fénynyalábok alakjában jelennek meg a szemlélő előtt. A szikrakép előállítása tehát forgácsoló művelettel történik. Célszerűen a korong kb. 20 mm vastag, korund szemcséjű, keramikus kötésű, 60-80-as szemcsenagyságú, és 20-30 m/s kerületi sebességgel forog. Az anyagot úgy kell a korongra nyomni, hogy vízszintes szikracsóvát kapjunk. Bermann Miksa a szikrapróbát így határozta meg: "Az ütközés munkája, mely a kiragadott anyagrészecske anyagvonzását legyőzte, egyben súrlódási meleggé alakult, meleget fejlesztett, melyet éles kristályok esetén javarészt az anyagrészecske vesz fel. Ez a meleg a vasrészecskét izzóvá teszi." Ez az izzó vasrészecske a szikra. A kihulló csiszolókristályok szintén tovaröpülnek, de mivel nem izzanak, repülésük nem látható, nem zavarják a vizsgálatot. A szikra útja keletkezésétől eltűnése..."
 
== Fontosabb művei ==