„Bermann Miksa” változatai közötti eltérés

kieg - Longa Péterné
Nincs szerkesztési összefoglaló
(kieg - Longa Péterné)
'''Bermann Miksa''' ([[Győr]], [[1861]]. [[november 1.]] – [[Budapest]], [[1925]]. [[augusztus 2.]]) műszaki író, mérnök, államvasúti főfelügyelő, feltaláló. Életének fő műve a laboratóriumi anyagvizsgálat körében a '''szikrapróba alapján történő acélelemzés''' volt.
== Életpályája ==
Tízgyermekes, szegény bádogosmester családjában született. Tanulmányait a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|budapesti]] és több külföldi műegyetemen végezte. Mint jó tanuló, éstehetséges diák, magántanítványok vállalásával, ösztöndíjak megpályázásával szedte össze a pénzt tanulmányai folytatásához. gépészmérnökiGépészmérnöki oklevelet szerzett. Biztonságra, nyugdíjas állásra törekedett, ezért [[1885]]-től (a magasabb jövedelmet kínáló magáncégek helyett) a szolid biztonságot kínáló a [[Magyar Államvasutak Zrt.|Magyar Királyi Államvasút]] szolgálatában állt. 1892-től a MÁV északi főműhelyének osztályvezetője, 1910-től főnökhelyettese volt. 1912 után nagy érdemeket szerzett a laboratóriumi anyagvizsgálat vezetőjeként, új műszereivel. Új eljárást dolgozott ki a különböző [[acél]]fajták gyors felismerésére. Foglalkozott az edzés és hegesztés problémáival is.
"Életének nagy része a "boldog békeidők"-nek nevezett korszakban folyt, de a kor csillogásából, gazdagságából neki semmi sem jutott. 1861-ben született, szegény bádogosmester tízgyermekes családjában. Mint jó tanuló, tehetséges diák, magántanítványok vállalásával, ösztöndíjak megpályázásával szedte össze a pénzt tanulmányai folytatásához. A Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Származását tekintve nem csoda, hogy biztonságra, nyugdíjas állásra törekedett, a magasabb jövedelmet kínáló magáncégek helyett a szolid biztonságot kínáló MÁV-ot választotta első munkahelyéül, és évtizedek múltán innen is ment nyugdíjba. Végigjárta az akkor szokásos ranglétrát a segédmérnöki beosztástól a főfelügyelőségig. Szűkszavú, zárkózott ember volt. Négy gyermekének nevelése mellett nem volt alkalma vagyongyűjtésre. Hiába volt ötletekkel teli, több szakterületen is maradandót alkotó tehetséges mérnök, eredményeit nem tudta aprópénzre váltani. Anyagi és erkölcsi sikerek, elismerés nélkül halt meg 1925-ben, mindössze 64 évesen."-írja róla Longa Péterné.
 
== Tudományos működése ==
== Eredményei ==
 
=== A szersszerszámacélok gyártása és hőkezelése körében ===
:Longa Péterné írja róla:
"Fiatal mérnökként kezdte kutatásait az ötvözőanyagoknak a szerszámacélok mechanikai tulajdonságaira - kovácsolhatóságára, hegeszthetőségére, szívósságára, rugalmasságára - gyakorolt hatásáról. Tanulmányozta a helyes edzés feltételeit és az edzés sikerességének gyors ellenőrzését töretpróba alapján. Edzőkemencét tervezett stabil és hordozható kivitelben. A vegyes tüzelésű, szabályozható üzemmódú kemencében az edzésre kerülő szerszámok nem érintkeztek az égéstermékekkel, így nem szennyeződött a fémfelület, és mód nyílt a megeresztés elvégzésére is. Az új típusú hőkezelő kemencét és eljárást főként a kisméretű, vékony falvastagságú öntvények gyártása során használták. Bermann Miksa munkája elismeréseként két alkalommal is képviselte munkahelyét a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület kongresszusain: 1906-ban Brüsszelben, majd 1909-ben Koppenhágában. A szerszámacél gyártásra vonatkozik Bermann egyetlen, 1915. április 19-én bejelentett, 73692-es lajstromszámú szabadalma is. Az általa javasolt, bórt, molibdént, vanádiumot, titánt, kobaltot és krómot kis mennyiségben tartalmazó gyorsacél alkalmas volt a drága, volfrámtartalmú anyagok helyettesítésére."
 
=== A hegesztés körében ===
"A század elején a tűzihegesztés a javítási technológiának igen fontos eszköze volt, különösen a vasúti járművek vonóhorogjai, ütközőrúdjai esetében, amelyeknek ugyanakkor rendkívül szigorú előírásoknak kellett megfelelniük a biztonságos üzemmód érdekében. Ezért fordult Bermann Miksa figyelme a hegesztés felé, és ebben a témakörben német nyelven több cikket és egy könyvet is publikált. Helyesen ismerte fel, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják a fémfelületek megfelelő összeforrását, vagyis csak akkor létesül kohéziós kapcsolat, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületeket borító oxidrétegeket, emellett pedig megfelelő nagyságú külső nyomást gyakorolunk a hegesztendő tárgyakra. A legaktívabb redukáló elemek az acélban a szilícium, a mangán, a foszfor és a karbonból keletkező szénmonoxid. Kísérletei során rájött, hogy a hegesztés sikeressége elősegíthető salakképzők használatával, amelyek folyós állapotban feloldják a felületen képződő vasoxidokat. A salak kalapácsolással könnyen eltávolítható. A hegesztés sikerességét csavarópróbákkal ellenőrizte. A kovácshegesztésen kívül Bermann az autogénhegesztés, valamint az autogénvágás elméletével és gyakorlatával is foglalkozott." Életének fő műve azonban a szikrapróba alapján történő acélelemzés volt.
 
=== A szikrapróba alapján történő acélelemzés ===
"A már akkor is széles körben alkalmazott metallográfiai vizsgálatokkal szemben gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszert akart kidolgozni a gyártóművek raktáraiban felhalmozódó sokféle vasanyag gyors azonosítása céljából. "Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam a szikrapróbára" - írja a témára vonatkozó első cikkében 1908-ban. Persze őelőtte is nagyon sokan látták a köszörűkövön szikrázó acél csóváját, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy az apró tűzijátékból az acél minőségére lehetne következtetni.
 
Az eljárás lényege, hogy a vasanyag csiszolásánál gyorsan forgó koronghoz nyomjuk az acélt, és a csiszolókorong éles kristályszemcséi apró forgácsokat vágnak ki az acélból, melyek fénynyalábok alakjában jelennek meg a szemlélő előtt. A szikrakép előállítása tehát forgácsoló művelettel történik. Célszerűen a korong kb. 20 mm vastag, korund szemcséjű, keramikus kötésű, 60-80-as szemcsenagyságú, és 20-30 m/s kerületi sebességgel forog. Az anyagot úgy kell a korongra nyomni, hogy vízszintes szikracsóvát kapjunk. Bermann Miksa a szikrapróbát így határozta meg: "Az ütközés munkája, mely a kiragadott anyagrészecske anyagvonzását legyőzte, egyben súrlódási meleggé alakult, meleget fejlesztett, melyet éles kristályok esetén javarészt az anyagrészecske vesz fel. Ez a meleg a vasrészecskét izzóvá teszi." Ez az izzó vasrészecske a szikra. A kihulló csiszolókristályok szintén tovaröpülnek, de mivel nem izzanak, repülésük nem látható, nem zavarják a vizsgálatot. A szikra útja keletkezésétől eltűnése pillanatáig (amikor izzása megszűnik) a szikrasugár. A szikrasugarak összessége a szikranyaláb. A szikrasugarak hosszúsága 60 mm-től 500 mm-ig terjedhet az anyagminőségtől függően, ezenkívül befolyásolja még a vasrészecske tömege, a csiszolókorong szögsebessége és a nyomás nagysága. A korongot elhagyó vasforgácsot hűti ugyan a levegő, oxigénje viszont táplálja az égést. Mivel a melegfejlődés nagyobb mértékű a lehűlésnél, a vasrészecske hőmérséklete folyamatosan emelkedik, fehéren izzik, majd megömlik, explóziós jelenségek keletkeznek, ezekből azután következtetni lehet az ötvözet összetételére."
 
== Emlékezete ==
:Anyagi és erkölcsi sikerek, elismerés nélkül halt meg 1925-ben, mindössze 64 évesen. Munkássága ma is jelentőségénél szűkebb körben ismert.
== Fontosabb művei ==
* ''A szerszámacél kezelése és edzése''