106 833
szerkesztés
kieg - Longa Péterné
Nincs szerkesztési összefoglaló |
(kieg - Longa Péterné) |
||
|
'''Bermann Miksa''' ([[Győr]], [[1861]]. [[november 1.]] – [[Budapest]], [[1925]]. [[augusztus 2.]]) műszaki író, mérnök, államvasúti főfelügyelő, feltaláló. Életének fő műve a laboratóriumi anyagvizsgálat körében a '''szikrapróba alapján történő acélelemzés''' volt.
== Életpályája ==
Tízgyermekes, szegény bádogosmester családjában született. Tanulmányait a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|budapesti]] és több külföldi műegyetemen végezte. Mint jó tanuló,
"
== Tudományos működése ==
== Eredményei ==
=== A szersszerszámacélok gyártása és hőkezelése körében ===
"Fiatal mérnökként kezdte kutatásait az ötvözőanyagoknak a szerszámacélok mechanikai tulajdonságaira - kovácsolhatóságára, hegeszthetőségére, szívósságára, rugalmasságára - gyakorolt hatásáról. Tanulmányozta a helyes edzés feltételeit és az edzés sikerességének gyors ellenőrzését töretpróba alapján. Edzőkemencét tervezett stabil és hordozható kivitelben. A vegyes tüzelésű, szabályozható üzemmódú kemencében az edzésre kerülő szerszámok nem érintkeztek az égéstermékekkel, így nem szennyeződött a fémfelület, és mód nyílt a megeresztés elvégzésére is. Az új típusú hőkezelő kemencét és eljárást főként a kisméretű, vékony falvastagságú öntvények gyártása során használták. Bermann Miksa munkája elismeréseként két alkalommal is képviselte munkahelyét a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület kongresszusain: 1906-ban Brüsszelben, majd 1909-ben Koppenhágában. A szerszámacél gyártásra vonatkozik Bermann egyetlen, 1915. április 19-én bejelentett, 73692-es lajstromszámú szabadalma is. Az általa javasolt, bórt, molibdént, vanádiumot, titánt, kobaltot és krómot kis mennyiségben tartalmazó gyorsacél alkalmas volt a drága, volfrámtartalmú anyagok helyettesítésére."
=== A hegesztés körében ===
"A század elején a tűzihegesztés a javítási technológiának igen fontos eszköze volt, különösen a vasúti járművek vonóhorogjai, ütközőrúdjai esetében, amelyeknek ugyanakkor rendkívül szigorú előírásoknak kellett megfelelniük a biztonságos üzemmód érdekében. Ezért fordult Bermann Miksa figyelme a hegesztés felé, és ebben a témakörben német nyelven több cikket és egy könyvet is publikált. Helyesen ismerte fel, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják a fémfelületek megfelelő összeforrását, vagyis csak akkor létesül kohéziós kapcsolat, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületeket borító oxidrétegeket, emellett pedig megfelelő nagyságú külső nyomást gyakorolunk a hegesztendő tárgyakra. A legaktívabb redukáló elemek az acélban a szilícium, a mangán, a foszfor és a karbonból keletkező szénmonoxid. Kísérletei során rájött, hogy a hegesztés sikeressége elősegíthető salakképzők használatával, amelyek folyós állapotban feloldják a felületen képződő vasoxidokat. A salak kalapácsolással könnyen eltávolítható. A hegesztés sikerességét csavarópróbákkal ellenőrizte. A kovácshegesztésen kívül Bermann az autogénhegesztés, valamint az autogénvágás elméletével és gyakorlatával is foglalkozott."
=== A szikrapróba alapján történő acélelemzés ===
"A már akkor is széles körben alkalmazott metallográfiai vizsgálatokkal szemben gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszert akart kidolgozni a gyártóművek raktáraiban felhalmozódó sokféle vasanyag gyors azonosítása céljából. "Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam a szikrapróbára" - írja a témára vonatkozó első cikkében 1908-ban. Persze őelőtte is nagyon sokan látták a köszörűkövön szikrázó acél csóváját, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy az apró tűzijátékból az acél minőségére lehetne következtetni.
Az eljárás lényege, hogy a vasanyag csiszolásánál gyorsan forgó koronghoz nyomjuk az acélt, és a csiszolókorong éles kristályszemcséi apró forgácsokat vágnak ki az acélból, melyek fénynyalábok alakjában jelennek meg a szemlélő előtt. A szikrakép előállítása tehát forgácsoló művelettel történik. Célszerűen a korong kb. 20 mm vastag, korund szemcséjű, keramikus kötésű, 60-80-as szemcsenagyságú, és 20-30 m/s kerületi sebességgel forog. Az anyagot úgy kell a korongra nyomni, hogy vízszintes szikracsóvát kapjunk. Bermann Miksa a szikrapróbát így határozta meg: "Az ütközés munkája, mely a kiragadott anyagrészecske anyagvonzását legyőzte, egyben súrlódási meleggé alakult, meleget fejlesztett, melyet éles kristályok esetén javarészt az anyagrészecske vesz fel. Ez a meleg a vasrészecskét izzóvá teszi." Ez az izzó vasrészecske a szikra. A kihulló csiszolókristályok szintén tovaröpülnek, de mivel nem izzanak, repülésük nem látható, nem zavarják a vizsgálatot. A szikra útja keletkezésétől eltűnése pillanatáig (amikor izzása megszűnik) a szikrasugár. A szikrasugarak összessége a szikranyaláb. A szikrasugarak hosszúsága 60 mm-től 500 mm-ig terjedhet az anyagminőségtől függően, ezenkívül befolyásolja még a vasrészecske tömege, a csiszolókorong szögsebessége és a nyomás nagysága. A korongot elhagyó vasforgácsot hűti ugyan a levegő, oxigénje viszont táplálja az égést. Mivel a melegfejlődés nagyobb mértékű a lehűlésnél, a vasrészecske hőmérséklete folyamatosan emelkedik, fehéren izzik, majd megömlik, explóziós jelenségek keletkeznek, ezekből azután következtetni lehet az ötvözet összetételére."
== Emlékezete ==
:Anyagi és erkölcsi sikerek, elismerés nélkül halt meg 1925-ben, mindössze 64 évesen. Munkássága ma is jelentőségénél szűkebb körben ismert.
== Fontosabb művei ==
* ''A szerszámacél kezelése és edzése''
| |||