„Kaukázusi borostyán” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxobox |image =Hedera colchica0.jpg |image_caption = ''Hedera colchica'' levelek és virágok. |regnum = Plantae |unranked_divisio = Angiosperms |unranked_cl…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2012. szeptember 10., 11:17-kori változata
A Hedera colchica (kaukázusi borostyán) egy borostyán faj (genus Hedera), mely a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában őshonos. Örökzöld kúszónövény, megfelelő felületeken szárszegmensenként megtalálható kapaszkodógyökerei segítségével akár 30m magasságba is felhatol fákon vagy sziklafalakon, ugyanakkor félárnyékos, párás környezetben kiváló talajtakaró növény is. Meleg mérsékelt, nedves klímán gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, mint más borostyán fajok.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hedera colchica levelek és virágok.
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| ''Hedera colchica'' (K.Koch) K.Koch | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kaukázusi borostyán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi borostyán témájú médiaállományokat és Kaukázusi borostyán témájú kategóriát. |
Leírás
A levelek váltakozó állásúak, két megjelenési formájuk van a hajtás és a növény korától függően. A juvenilis levelek a közönséges borostyánhoz hasonlóan ötujjasak, addig a kifejlett levelek ép szélőek, tenyérnyi nagyságúak. A fényre jutó és termőre forduló kaukázusi borostyán levelei babérszerűen megvastagodottakká válnak és igen nagy méretűek lehetnek (15-25 cm). A közönséges borostyánnal szemben a juvenilis levelek csak a legfiatalabb hajtásokon jelennek meg, ezért a növény habitusát az ép szélű, nagy levelek határozzák meg.
A virágok rendszerint késő nyáron jelennek meg és a virágzás egész őszön át eltarthat. A virágok nektárban és virágporban gazdagok, ami erősen vonzza a rovarokat. A termések bogyósak és fekete színűek, amit főként egyes madárfajok fogyasztanak, erjesztvén a magokat.
Ökológiája
Fás szárú, örökzöld kúszónövényként változatos felszíneken képes növekedni. A közönséges borostyánnál azonban igényesebb, több vizet és félárnyékot kíván, teljes napon levelei öntözés nélkül olykor megéghetnek nyári nagy melegek idején. Egyébiránt lassabb növekedésű, mint az alapfaj. A jó vízáteresztő képességgel bíró, mélyrétegű, enyhén meszes talajokat kedveli. Hosszú életű, tövei akár 400 éven át is élhetnek. Kedveli a csapadékkal bőven ellátott, hegyvidéki, szubtrópusi klímájú erdőségeket, mint pl. Törökország fekete-tengeri partvidéke, a Kaukázus, Irán és Afganisztán közepes magasságú hegyvidéki területei.
Eredete
A harmadidőszaki, elsősorban a miocén kori örökzöld erdők hírmondója, melyek egykor Európa atlanti partvidékétől Belső-Ázsiáig nyúltak a közepes szélességeket. A közönséges borostyánt a nedvesebb klímán váltja fel, feltehetően eredetileg is az őstípusnak a hegyvidéki köderdőségek klímájához alkalmazkodott faja lehetett. Számos olyan növényfajjal él egy területen (Pl. Quercus pontica, Parrotia persica), melyek őseivel eredetileg is növénytársulást formált a miocén időszak során.
Szaporítása
Magvetéssel vagy a levágott kúszó hajtások dugványozásával történhet. A gyökerezés hosszabb folyamat, mint a közönséges borostyánnál, a kevesebb preformált gyökérkezdemény és a nagy levélfelület miatt árnyékos, párás környezetben, tavasszal vagy kora ősszel érdemes végezni a vegetatív szaporítást. A magos nedves, hasonlóan árnyékos környezetben csíráznak. Tarka kertészeti formái lassabb növekedésűek, de az alapfajnak is szüksége lehet akár 2 évre is a növekedés megindulásához.