Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[945]]-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: [[Bagdad]]ban az iráni [[Buvajhidák]] lettek az urak, ugyanekkor [[Aleppó]]t elszakították a [[moszul]]i [[Hamdánidák]], akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával.
 
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[AbúAbu l-Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tugdzs meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[UnúdzsúrÚnúdzsúr ibn al-Ihsíd|AbúAbu l-Kászim UnúdzsúrÚnúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[AlíAli ibn al-Ishíd|AbúAbu l-Haszan AlíAli]] ([[961]]–[[966]]) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
 
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad ibn Ali ibn al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[DzsavharDzsauhar asz-SzikillíSzikilli]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír [[Vezír (török)|vezírjével]] kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben.
 
Dzsavhar [[972]]-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította [[Kairó]] (al-Káhira, ''a győzedelmes'') városát [[Fusztát]] közelében, benne a világhírű [[Azhar-mecset]]tel.
{{portál|középkor}}
 
[[Kategória:UralkodóházakAfrikai uralkodóházak]]
[[Kategória:Ázsiai uralkodóházak]]
 
[[en:Ikhshidid dynasty]]
45 732

szerkesztés