Wikipédia

„Bermann Miksa” változatai közötti eltérés

Szócikk Vitalap

Bermann Miksa (szerkesztés)

A lap 2012. szeptember 11., 11:06-kori változata

2 878 bájt törölve ,  9 évvel ezelőtt
→‎Eredményei: copypaste: http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/199810/bermann.html?printable=1
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎Eredményei: copypaste: http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/199810/bermann.html?printable=1)
 
== Eredményei ==
 
=== A szerszámacélok gyártása és hőkezelése körében ===
"Fiatal mérnökként kezdte kutatásait az ötvözőanyagoknak a szerszámacélok mechanikai tulajdonságaira - kovácsolhatóságára, hegeszthetőségére, szívósságára, rugalmasságára - gyakorolt hatásáról. Tanulmányozta a helyes edzés feltételeit és az edzés sikerességének gyors ellenőrzését töretpróba alapján. Edzőkemencét tervezett stabil és hordozható kivitelben. A vegyes tüzelésű, szabályozható üzemmódú kemencében az edzésre kerülő szerszámok nem érintkeztek az égéstermékekkel, így nem szennyeződött a fémfelület, és mód nyílt a megeresztés elvégzésére is. Az új típusú hőkezelő kemencét és eljárást főként a kisméretű, vékony falvastagságú öntvények gyártása során használták. Bermann Miksa munkája elismeréseként két alkalommal is képviselte munkahelyét a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület kongresszusain: 1906-ban [[Brüsszel]]ben, majd 1909-ben [[ Koppenhága|Koppenhágában]]. A szerszámacél gyártásra vonatkozik Bermann egyetlen, 1915. április 19-én bejelentett, 73692-es lajstromszámú szabadalma is. Az általa javasolt, [[bór]]t, [[molibdén]]t, [[vanádium]]ot, [[titán (elem)|titán]]t, [[kobalt]]ot és [[króm]]ot kis mennyiségben tartalmazó gyorsacél alkalmas volt a drága, [[volfrám]]tartalmú anyagok helyettesítésére."
 
=== A hegesztés körében ===
"A század elején a tűzihegesztés a javítási technológiának igen fontos eszköze volt, különösen a vasúti járművek vonóhorogjai, ütközőrúdjai esetében, amelyeknek ugyanakkor rendkívül szigorú előírásoknak kellett megfelelniük a biztonságos üzemmód érdekében. Ezért fordult Bermann Miksa figyelme a hegesztés felé, és ebben a témakörben [[német nyelv]]en több cikket és egy könyvet is publikált. Helyesen ismerte fel, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják a fémfelületek megfelelő összehegedését, vagyis csak akkor létesül [[kohézió]]s kapcsolat, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületeket borító oxidréteget, emellett pedig megfelelő nagyságú külső nyomást gyakorolnak a hegesztendő tárgyakra. A legaktívabb redukáló elemek az acélban a [[szilícium]], a [[mangán]], a [[foszfor]] és a [[Szén|karbonból]] keletkező [[szén-monoxid]]. Kísérletei során rájött, hogy a hegesztés sikeressége elősegíthető [[salak]]képzők használatával, amelyek folyós állapotban feloldják a felületen képződő [[Vas-oxid|vasoxidokat]]. A salak kalapácsolással könnyen eltávolítható. A hegesztés sikerességét csavarópróbákkal ellenőrizte. A kovácshegesztésen kívül Bermann az autogénhegesztés, valamint az autogénvágás elméletével és gyakorlatával is foglalkozott."
 
=== A szikrapróba alapján történő acélelemzés ===
"A már akkor is széles körben alkalmazott metallográfiai vizsgálatokkal szemben gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszert akart kidolgozni a gyártóművek raktáraiban felhalmozódó sokféle vasanyag gyors azonosítása céljából. "Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam a szikrapróbára" - írja a témára vonatkozó első cikkében 1908-ban. Persze őelőtte is nagyon sokan látták a köszörűkövön szikrázó acél csóváját, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy az apró [[tűzijáték]]ból az acél minőségére lehetne következtetni.
 
Az eljárás lényege, hogy a vasanyag csiszolásánál gyorsan forgó koronghoz nyomjuk az acélt, és a csiszolókorong éles kristályszemcséi apró forgácsokat vágnak ki az acélból, melyek fénynyalábok alakjában jelennek meg a szemlélő előtt. A szikrakép előállítása tehát [[forgácsolás|forgácsoló művelettel]] történik. Célszerűen a korong kb. 20 mm vastag, [[korund]] szemcséjű, [[kerámia|keramikus]] kötésű, 60-80-as szemcsenagyságú, és 20-30 m/s [[Körmozgás|kerületi sebességgel]] forog. Az anyagot úgy kell a korongra nyomni, hogy vízszintes szikracsóvát kapjunk. Bermann Miksa a szikrapróbát így határozta meg: {{idézet2|Az ütközés munkája, mely a kiragadott anyagrészecske anyagvonzását legyőzte, egyben súrlódási meleggé alakult, meleget fejlesztett, melyet éles kristályok esetén javarészt az anyagrészecske vesz fel. Ez a meleg a vasrészecskét izzóvá teszi. Ez az izzó vasrészecske a szikra. A kihulló csiszolókristályok szintén tovaröpülnek, de mivel nem izzanak, repülésük nem látható, nem zavarják a vizsgálatot. A szikra útja keletkezésétől eltűnése pillanatáig (amikor izzása megszűnik) a szikrasugár. A szikrasugarak összessége a szikranyaláb. A szikrasugarak hosszúsága 60 mm-től 500 mm-ig terjedhet az anyagminőségtől függően, ezenkívül befolyásolja még a vasrészecske tömege, a csiszolókorong kerületi sebessége és a nyomás nagysága. A korongot elhagyó vasforgácsot hűti ugyan a [[levegő]], oxigénje viszont táplálja az égést. Mivel a melegfejlődés nagyobb mértékű a lehűlésnél, a vasrészecske hőmérséklete folyamatosan emelkedik, fehéren izzik, majd megömlik, explóziós jelenségek keletkeznek, ezekből azután következtetni lehet az ötvözet összetételére.}}
 
== Emlékezete ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Speciális:MobileDiff/12306208”