„KV–85” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TjBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: et:KV-85
StuG (vitalap | szerkesztései)
30. sor:
 
== Története ==
'''Tervezés:'''
A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (''szkorosztnvij'' = gyors) néven gyártották. [[1942]] augusztusában kerültek a keleti frontra az első német [[Panzerkampfwagen VI|Tigris harckocsik]]. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a [[T–34]]-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a [[T–34/85]] típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a [[kurszki csata]] során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal.
 
Az oroszok már a háború előtt megpróbáltak felszerelni 85-90mm-es lövegeket tankokra. A KV és a T-28 tankok egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel azonban a fejlesztések leálltak, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán 3 fejlesztőcsapat új projektet javasolt a 85mm-es lövegre ám magas költsége miatt elutasították. Amikor viszont 1943-ban megjelent a Tigris és a Párduc harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly erőt ezért feltámasztották a 85mm-es lövegre szóló projektet. A KV-85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV-1s és kettő IS tankot teszteltek. Utóbbiak a KV-13-as prototípuson alapultak. A GKO utasította a Központi Tüzérségi Tervezőintézetet, hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85mm-es löveg D-5T és az S-31 változatai kerültek beépítésre a 4 prototípusnál és jobb mutatói miatt a D-5T-re esett a választás. Az IS tankok lényegesen jobbak voltak a KV tankoknál azonban gyártásuk még csak akkoriban vette kezdetét ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új IS tankok megérkezéséig. Kotyin ezért ajánlotta, hogy a KV-1s tankokra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV-1s tankhoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi törzsét szélesíteni kellett, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak ez azonban nem sok időt vett igénybe. Gyorsan megindulhatott a termelés 1943 szeptemberében a ChKZ gyárban azonban a n09 gyár, ami a D-5T löveget gyártotta nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget termelni és amikor ez végre sikerült addigra a T-34/85 és az IS-1 már készen állt a sorozatgyártásra így a KV-85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási idő alatt csupán 148db KV-85 került le a gyártósorról. A KV-85 tornya öntött volt és ez került fel később az IS-1 tankokra is. A tank összesen 3 db 7,62mm-es DT géppuskát kapott ebből 2 a toronyba került egy a löveg mellé egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV-1s tankhoz képest csupán a frontrészen volt némi átalakítás és a vastagságot növelték meg. A V-2K-s dízelmotor szintén a KV-1s-ből került át és mivel súlya is csak kicsivel növekedett meg így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára bár manőverező képessége nem volt kitűnő a hatótávolsága azonban nagyon jó volt így nem szorult gyakran utántöltésre. A tank kezdetben el volt látva egy 9 R és 10 R rádióval azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek.
A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°.
 
'''Szolgálatban:'''
A löveg egy 1939-ben tervezett páncéltörő fegyver, amelynek csőszájfék nélküli változatát építették a toronyba. A harckocsiba 71 darab gránátot lehetett bemálházni.
 
A harcokban bebizonyosodott, hogy kis és közepes távolságból a 85mm-es löveg tényleg halálos fenyegetést képvisel a Tigris és Párduc harckocsikra, de mivel a KV-85 nagy, lassú és kicsit rosszan manőverezhető volt ezért ő is könnyen prédává válhatott bár a vastag páncél néhány esetben ellen tudott állni a német lövegek erejének. 1943 novemberében Ukrajnában vívott harc alkalmával a 34. gárda-nehézáttörő ezredet a német Pz IV és Marder II páncélvadászok 20 db KV-85 egyharmadának kilövése után visszaverték bár a terep a németeknek kedvezett. A másnap indított német ellentámadást a szovjetek saját veszteség nélkül verték vissza. Egyesek szerint Magyarországon is bevetésre került pár példány. A Konrad hadműveletben a Galambospusztát védő német 24/I. Páncéloshadosztály az egyik összecsapás alkalmával két SU-85 és négy páncéltörő ágyú megsemmisítése mellett 3 harckocsi kilövését jelentette ebből kettő állítólag KV-85 volt. Mivel 3 db géppuskával is ellátták ezért a gyalogság ellen hatékonyan tudott fellépni és mivel az egyik géppuska a torony hátuljába került ezért a torony megfordítása nélkül is tudott védekezni a hátulról támadó gyalogsággal szemben. Mivel mozgékonysága nem volt jó ezért többnyire védekezésre használták, de gyalogsági támogató harckocsiként is bevetették. A KV-85 ha nem is nagy számban, de végigharcolta a háborút, és ha a csatákra nem is gyakorolt nagy hatást a szovjet harckocsifejlesztés egyik mérföldköve ami KV és az IS harckocsik közti átmenetnek tekinthető.
 
== Források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/KV–85