„KV–85” változatai közötti eltérés

Az oroszok már a háború előtt megpróbáltak felszerelni 85-90mm-es lövegeket tankokra. A [[KV-1|KV]] és a [[T-28]] tankok egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel azonban a fejlesztések leálltak, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán 3 fejlesztőcsapat új projektet javasolt a 85mm-es lövegre ám magas költsége miatt elutasították. Amikor viszont 1943-ban megjelent a Tigris és a Párduc harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly erőt ezért feltámasztották a 85mm-es lövegre szóló projektet. A KV-85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV-1s és kettő IS tankot teszteltek. Utóbbiak a KV-13-as prototípuson alapultak. A GKO utasította a Központi Tüzérségi Tervezőintézetet, hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85mm-es löveg D-5T és az S-31 változatai kerültek beépítésre a 4 prototípusnál és jobb mutatói miatt a D-5T-re esett a választás. Az IS tankok lényegesen jobbak voltak a KV tankoknál azonban gyártásuk még csak akkoriban vette kezdetét ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új IS tankok megérkezéséig. Kotyin ezért ajánlotta, hogy a KV-1s tankokra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV-1s tankhoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi törzsét szélesíteni kellett, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak ez azonban nem sok időt vett igénybe. Gyorsan megindulhatott a termelés 1943 szeptemberében a ChKZ gyárban azonban a n09 gyár, ami a D-5T löveget gyártotta nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget termelni és amikor ez végre sikerült addigra a [[T-34|T-34/85]] és az [[ISZ-1|IS-1]] már készen állt a sorozatgyártásra így a KV-85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási idő alatt csupán 148db KV-85 került le a gyártósorról. A KV-85 tornya öntött volt és ez került fel később az IS-1 tankokra is. A tank összesen 3 db 7,62mm-es [[DT_géppuska|DT géppuskát]] kapott ebből 2 a toronyba került egy a löveg mellé egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV-1s tankhoz képest csupán a frontrészen volt némi átalakítás és a vastagságot növelték meg. A V-2K-s dízelmotor szintén a KV-1s-ből került át és mivel súlya is csak kicsivel növekedett meg így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára bár manőverező képessége nem volt kitűnő a hatótávolsága azonban nagyon jó volt így nem szorult gyakran utántöltésre. A tank kezdetben el volt látva egy 9 R és 10 R rádióval azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek.

A harcokban bebizonyosodott, hogy kis és közepes távolságból a 85mm-es löveg tényleg halálos fenyegetést képvisel a [[Panzerkampfwagen_VI|Tigris]] és [[Panzerkampfwagen_V|Párduc]] harckocsikra, de mivel a KV-85 nagy, lassú és kicsit rosszan manőverezhető volt ezért ő is könnyen prédává válhatott bár a vastag páncél néhány esetben ellen tudott állni a német lövegek erejének. 1943 novemberében Ukrajnában vívott harc alkalmával a 34. gárda-nehézáttörő ezredet a német [[Panzerkampfwagen_IV|Pz -IV]] és [[Marder_II|Marder II]] páncélvadászok 20 db KV-85 egyharmadának kilövése után visszaverték bár a terep a németeknek kedvezett. A másnap indított német ellentámadást a szovjetek saját veszteség nélkül verték vissza. Egyesek szerint Magyarországon is bevetésre került pár példány. A Konrad hadműveletben a Galambospusztát védő német 24/I. Páncéloshadosztály az egyik összecsapás alkalmával két [[SZU-85|SU-85]] és négy páncéltörő ágyú megsemmisítése mellett 3 harckocsi kilövését jelentette ebből kettő állítólag KV-85 volt. Mivel 3 db géppuskával is ellátták ezért a gyalogság ellen hatékonyan tudott fellépni és mivel az egyik géppuska a torony hátuljába került ezért a torony megfordítása nélkül is tudott védekezni a hátulról támadó gyalogsággal szemben. Mivel mozgékonysága nem volt jó ezért többnyire védekezésre használták, de gyalogsági támogató harckocsiként is bevetették. A KV-85 ha nem is nagy számban, de végigharcolta a háborút, és ha a csatákra nem is gyakorolt nagy hatást a szovjet harckocsifejlesztés egyik mérföldköve ami KV és az IS harckocsik közti átmenetnek tekinthető.