„Garay János (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Emlékezete: egyért. Köllő Miklós |
|||
10. sor:
Elemi iskoláit és az első latin osztályt szülőhelyén, a többi osztályokat 1823 és 1828 között [[Pécs]]ett ([[Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma]]) és ([[1829]]-től) a bölcseleti tudományok hallgatásával a pesti egyetemen végezte. Ezután nagyrészt az irodalommal foglalkozott. [[1833]]-tól Mátrai (Rotkrepf) Gábor ''Regélő'' című, továbbá a ''Honművész'' című lapok segédszerkesztője volt. E két lapba írt történeti cikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hírlapi újdonságot, színikritikákat, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. [[1836]] januárjában egy pesti kereskedő leányát, Pap Mártát vette nőül, aki azonban fél év múlva meghalt. Írt cikkeket a Wigand-féle ''Esmeretek Tárába'' és fordított a ''Tudomány Tár'' számára is. [[1835]]-ben társult Gaál József, Vajda Péter, Tóth Lőrinc és [[Szigligeti Ede]] írókkal, hogy eredeti színműveket szerezzenek, s az eredményül kiadott drámagyűjtemény II. kötetében meg is jelent ''Árbócz'' c. színműve. [[1837]]. november 29-én Babocsay Máriával kelt második házasságra. Az év végén [[Pozsony]]ba kellett mennie, hogy 1838 elejétől elfoglalja új állását Orosz József ''Hírnök'' című politikai lapjának szerkesztőségében. Habár e lapnál csakis a külföldi hírek fordításával foglalkozott, mégis annak politikai irányával saját meggyőződése nem fért össze, így e laptól csakhamar megvált. Már 1839-ben visszatért Pestre és a ''Jelenkor'' számára fordított külföldi politikai híreket, néha tárcákat is írt a lapba egészen 1844 végéig, amikor a ''[[Budapesti napló]]'' c. rovatot és [[1845]]-ben az ''Életképek''ben a Hirlapi méh c. szemlét vezette. [[1839]]. november 23-án a [[MTA]] levelező tagjai közé választotta, 1842. január 22-étől pedig a [[Kisfaludy Társaság]] tisztelte meg tagsággal, ahol [[Toldy Ferenc]] július 30-án intézte hozzá bevezető beszédét. [[Erdélyi János (költő)|Erdélyi János]] a társaság titkára [[1844]]-ben külföldre távozott, s ekkor helyettes titkárrá Garayt választották meg, majd 1845. január 28-án rendes segédtitkárrá, mely állásában meg is maradt, míg a társaság működése 1848–49-ben meg nem szűnt.
A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s legelőször [[Rájnis József|Rajnis]] magyar Virgilje hatott rá, hexametereket írt és iskolai latin feladatait magyarul is elkészítette. Később főleg [[Virág Benedek]] ódáinak befolyása alá került, s inkább a líra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a [[német irodalom]]mal és költészettel, mely korai lírai költészetére nagy hatással volt. Szépirodalmi tanulmányait Pesten folytatta, ahol buzgón látogatta az egyetemi könyvtárat. [[Horvát István]] nyelvészeti előadásai [[Révai]] és a magyar nyelv tanulmányozására serkentették, s ekkor [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] alapján, hőskölteményt írt. Az [[1840]]-től [[1848]]-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias „iránykölteményeit”. A népszerű költő, aki több évig kénytelen volt hírlapirással keresni kenyerét, hogy családjának enni adhasson, [[1845]]. [[július 1]]-jétől az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, ahol [[1846]]-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztő társulat jegyzője lett. [[1848]]-ban báró [[Eötvös József]] vallás- és közoktatási miniszter a magyar királyi egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki. E tisztségben azonban a „harci zaj csakhamar elnémította”. [[1849]]-ben betegeskedése miatt nem menekülhetett el Pestről. A [[
„A közrészvét törekedett árván maradt családján segíteni; különösen [[Pompéry János]] fáradozott a Garai árvák ügyében és a nemzet nem késett 10.000 forintnyi adakozás által kegyeletének és elismerésének bizonyítékát adni.”
| |||