„Genti oltár” változatai közötti eltérés

a (r2.7.3) (Bot: fr:L'Agneau mystique (Van Eyck) cseréje a következőre: fr:L'Agneau mystique; kozmetikai változtatások)
A felső sorban középen látjuk az atyaisten életnagyságú, férfias szépségű, gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon diszített, trónoló alakját. A kereszténység első századainak egyházatyái még többnyire elítélték Isten képi kifejezését, de Krisztus színrelépésével elhárultak az akadályok az ábrázolhatatlanság elől, hiszen a megtestesülése azt jelentette, hogy Isten, az ő egyszülött fiának emberré válása által, látható kifejezési formát öltött. Az Atyaisten a [[14. század]]tól már nem a Fiú képében, hanem saját személyében, trónon ülve, kezében jogarral és glóbusszal jelent meg a képeken. Hubert és Jan van Eyck genti oltárán az Isten piros ruhába öltözötten jelent meg, ami Isten határtalan szeretetének a jelképe.
 
Tőle jobbra Keresztelő János, balra [[Szűz Mária|Mária]] ül, a következő két szárnyon szt. Cecilia orgonázó alakja és éneklő angyalok kara, a két legszélső, keskeny szárnyon [[Ádám és Éva]] meztelen alakja látható. A klasszikus kor görög művészei már aktmodell után dolgoztak. A középkorban azonban ez ritkaság volt és szélesebb körű gyakorlata csak a 15. századtól kezdődik; egy ilyen ritka eset figyelhető meg Jan van Eyck genti oltárképén. A női modell igénybevétele csak 1500 után vált általánossá. Fölöttük a két körívben egy-egy jelenet [[Káin (BibliaÁdám fia)|Káin]] és [[Ábel (BibliaÁdám fia)|Ábel]] történetéből. Nemcsak technikájuk volt új az Eyck testvéreknek, mikor remek művüket megfestették; új volt a felfogásuk, új volt egész művészetük. Magának az ábrázolásnak a tárgya nem volt új, szerepet játszott az már a legrégibb flandriai művészetben, de föléledve, ósdi ridegségét elvesztve, most tárgyul szolgált a természet legragyogóbb ábrázolásának. Nem volt festő előttük, aki olyan éles, szinte túl éles szemmel nézte volna a világot, mint ők, nem volt festő, aki az embert és ami azt környezi, olyan, a legapróbb részletekig menő gonddal teremtette volna meg újra ecsetjével. Igazi naturalisták. Egyenlő pontossággal festik meg az emberi arcot és a kis virág szirmait, festenek szép emberi alakokat is, de nem riadnak vissza a csúnyától sem. A szép, ragyogó színekben, a pompás drága ékkel diszített ruhákban kedvük telik. Művészetük minden tökéletessége dacára is, egy primitívebb korra vall: a kitűnő kompozíció mellett az alakok elrendezése nagyon is szabályos, a vonaltávlat tökéletes alkalmazása mellett a légtávlattal nem mindenütt bánnak egyenlő sikerrel. A genti oltárt, melyet már az Eyck testvérek kortársai is igen nagyra becsültek, [[Michael Coxcie]] 1559-ben [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp]] spanyol király számára lemásolta. A másolat részben Gentben az eredeti műnek kiegészítő részét képezi, részben a [[berlin]]i múzeumban és [[münchen]]i képtárban van.
 
== Az oltár megrendelői ==