„Rozgonyi csata” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.2.105.195 (vita) szerkesztéséről ZéroBot szerkesztésére
23. sor:
 
== Előzmények ==
A [[13. század]] közepén kezdődött [[Magyarország]]on az a folyamat, melynek eredményeképpen az ország területének nagy része néhány tartományúr – kiskirály, vagy oligarcha – hatalmába került.te geci A folyamat időben egybeesett az országot több mint négyszáz éven át irányító Árpádok hatalmának hanyatlásával – és a kölcsönhatások következtében annak részben oka, részben következménye volt. Így, mikor [[III. András magyar király|III. András]]sal az [[Árpád-ház]] kihalt, a feudális magyar állam fennállásának legsúlyosabb válságát élte át. A magyar trónra pályázók között egyetlen olyan jelölt sem volt, aki döntő támogatást tudhatott volna maga mögött. A végül királlyá koronázott [[Vencel magyar király|Vencel]], majd [[Ottó magyar király|Ottó]] is kénytelen volt elhagyni az országot. [[1307]] végére a magyar trónra pályázók közül már csak egyetlen jelölt maradt, a pápa és néhány magyar főúr támogatását élvező [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]. Az [[1308]]. [[november 27.|november 27-én]] tartott pesti országos gyűlés királlyá választotta az Anjou-házból származó uralkodót, akit [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] a magyar szokásjognak megfelelően meg is koronáztak, a tartományurak hatalma azonban csorbítatlan maradt.
[[Fájl:Kiskirályok uralmi területei.jpg|thumb|left|300px|Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a [[14. század]] elején.]]
Ezt mutatja az a körülmény is, hogy [[1311]]. [[június 25.|június 25-én]] az egyik legnagyobb hatalmú tartományúr, [[Csák Máté]] megtámadta [[Buda (történelmi település)|Budát]], és ennek következtében a magyar király kénytelen volt székhelyét [[Temesvár]]ott berendezni. Károly kezdetben békésen próbálta rendezni a viszonyokat, a pápai legátus tárgyalásai és a főpapok egyházi büntetései azonban rendre hatástalanok maradtak, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kiskirályok hatalmát csak fegyveres erővel törheti meg. Mivel az oligarchák csak ritkán léptek fel közösen, elszigeteltségük lehetővé tette, hogy egyenként próbálja legyőzni őket. Károly az ország egyesítéséért vívott háborújában elsősorban az egyházra és a köznemességre támaszkodhatott. Az egyház támogatása nem csak erkölcsi volt, mert az országban akkor mintegy harminc rendházzal rendelkező [[Johanniták|Johannita Lovagrend]] jelentős katonai erőt képviselt.