„Clara Schumann” változatai közötti eltérés

Clara úgy próbált enyhíteni férje elvesztése miatt érzett fájdalmán, hogy belevetette magát a munkába. Európai koncertkörutakat szervezett, egészen 1891-ig. Ekkor adta utolsó hangversenyét. Közben 1878 és 1892 között a frankfurti [[konzervatórium]] tanára is volt. 1881-től elkezdte összerendezni és kiadni férje műveit, ez a vállalkozása 1893-ban fejeződött be. Élete utolsó éveiben hallási problémái voltak, egy idő után már nem is nagyon hallott semmit. 1896-ban halt meg Frankfurtban. Férje mellé temették el [[Bonn]]ban. Koncertkörútjai során [[Budapest]]en is többször fellépett(1858, 1866, 1868).

 

 

Clara 1830-tól komponált rendszeresen. Művei elsősorban zongora- és kamarazene-darabok. Eleinte főleg a kor virtuóz zenéjének stílusában, saját használatra írta műveit. Később Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, ennek köszönhetően egyre költőibb művek kerültek ki keze alól (''Romance pour piano op 11.'', 1838-39), kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. A házaspár közös [[Johann Sebastian Bach|Bach]]- és [[ellenpont]]tanulmányokat is folytatott. Ennek eredményeként [[prelúdium]]okat és [[fúga|fúgákat]] komponáltak a ''Wohltemperiertes Klavier'' mintájára, amik egy részét közösen közre is adták. 1853-tól azonban már csak szórványosan komponált. Ez nyilván összefüggésben volt férje állapotának súlyosbodásával és későbbi halálával. Életműve mindössze 21 darabból áll, annak ellenére, hogy több dokumentum is bizonyítja, hogy fiatalkorában több tucatnyi művet komponált. Ezeknek azonban jelentős része elkallódott.