„Rogier van der Weyden” változatai közötti eltérés

 

Rogier van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira szemléletes, mint a Van Eyck-testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb. Realizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje leginkább ''Krisztus levétele a keresztről''/közismertebb címén ''Keresztlevétel'' c. alkotásán figyelhető meg. [[Ernst Gombrich]] is e művét emeli ki egyik híres könyvében,<ref>[[Ernst Gombrich]]: ''A művészet története''. Budapest : Gloria Kiadó, 2002. Hagyomány és újítás fejezetben Rogier van de Weyden lásd 275-276. p.</ref> s az elemzéshez kihajtható színes illusztrációt mellékeltet, melyen szemügyre vehetjük ezt az egyszerű, világos kompozíciót, amely szabályos anélkül, hogy az mesterkélt vagy erőltetett lenne. A középpontban Krisztus halott testét látjuk, a két szélen a két síró asszony alakja kiegészíti egymást. Az ájult Szűzanyát egyfelől Szent János, másfelől Mária-Magdolna támogatja, s mindez ritmikusan követi Krisztus leeresztett testének vonalát. A háttérben egy idős ember nyugodt testtartása hatásosan ellensúlyozza a főszereplők érzésekkel teli mozdulatait. Rogier van der Weyden mintegy elindította az új irányt, a vallási érzések mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, mennél közelebb a valósághoz.

[[Arckép|Portré]]festőnek és [[rézmetszet|rézmetszőnek]] is kiváló volt, sajnos sok műve csak másolatban maradt fenn.