„Kisszeben” változatai közötti eltérés

A városkát a 12. században alapították. Virágkorát a [[12. század]] végén és a [[13. század]] elején élte [[flamandok|flamand]] telepeseinek köszönhetően. A város a [[tatárjárás]]kor elpusztult. Első írásos említése [[1248]]-ból származik. Lakói kezdetben főként mezőgazdaságból, később kézművességből éltek. Fejlődésére serkentőleg hatott, amikor [[1299]]-ben [[III. András magyar király|III. András]] király [[Nagysáros]]sal és [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]sel együtt adómentességet, vámszedési jogot, szabad bíróválasztási és ítélkezési jogot, valamint vadászati és halászati jogokat adott Kisszebennek. [[1406]]-ban [[Luxemburgi Zsigmond magyar király|Zsigmondtól]] kapta további kiváltságait és [[szabad királyi város]] lett. A [[15. század]] végére Kisszeben [[Kassa|Kassával]], Eperjessel, [[Bártfa|Bártfával]] és [[Lőcse|Lőcsével]] együtt az öt legjelentősebb felvidéki város szövetségének az ún. "Pentopolis"nak a tagja lett. A kezdeti virágzás után a hanyatlás időszaka következett. A [[16. század]]ban elérte [[reformáció]], melyet vallási harcok követtek. A város a [[kurucok|kuruc]] harcokban leégett, majd [[1709]]-ben a lakosság több mint fele [[pestis]]járvány áldozata lett, amely veszteséget azóta sem heverte ki. [[1848]]-[[1849|49]]-ben a város ifjúsága lelkesen vett részt a szabadságharcban, ezért [[Kossuth Lajos|Kossuth]] „hű Szebennek” nevezte. A [[19. század]]ra azonban Kisszeben lényegében a jelentéktelenebb vidéki mezővárosok szintjére süllyedt.