„Rácalmás” változatai közötti eltérés

A [[honfoglalás]] után [[magyar törzsek]] szálláshelye volt. Az első, a községre utaló írásos feljegyzés [[1025]]-ből származik, egy királyi [[adománylevél]] említi Szigetfő néven. Szigetfő név (később) [[Szigetfői Miklós]] királyi [[pohárnok]] neveként merül fel. A települést a [[Veszprémvölgyi apácák]] perelték tőle az [[1295]]. [[december 10.|december 10]]-én kelt bizonyságlevél szerint. <small>Magyar Országos Levéltár Dl. 1431 jelzet</small> (E település nevét őrzi a Szigetfő utca.) A mai Szigetfű családnév innen eredeztethető, habár a Szigetfő(ű) családok később - a Duna bal partján - a mai [[Tass]] község területén éltek. [[1329]]-ben már Almás néven említik (az Almási család birtoka volt). A [[16. század|XVI]].-[[17. század|XVII. század]]ban egyre több, a [[Oszmán Birodalom|törökök]] elől menekülő [[szerbek|szerb]] (rác) család telepedik le a környéken, innen ered a Rácalmás név is. Almás, Tikos és Szigetfa településeket a török kiűzése után, [[1696]]-ban "egyesítik" Rácz Almás néven.

A város a [[18. század|XVIII. század]] elejétől a Jankovich család birtoka, s [[1830]]-ban már a 2248 lakos túlnyomó része magyar. Az [[1860]]-as összeíráskor már 3317 lakost vesznek nyilvántartásba. [[Fejér vármegye]] [[1869]]-ben megjelent gazdasági statisztikája szerint 3323-an éltek a településen, a község területe pedig 16 426 [[kataszteri hold]] volt. [[1876]] előtt a község egy ideig [[járás]]i székhely volt. Megkezdődött a falu villamosítása, utak építése, [[artézi kút|artézi kutak]] fúrása. [[1880]]-ban önálló [[posta|postát]], [[1896]]-ban pedig [[vasútállomás]]t kapott a település. Virágzott a [[mezőgazdaság]], [[kereskedelem]], dunai [[vízimalom|vízimalmok]] őrölték a környék [[gabona|gabonáját]], s a [[halász]]oknak is megélhetést biztosított a folyam.

Az [[I.első világháború]] 800 rácalmási katonája közül 131-en nem tértek vissza, 54 [[özvegy|hadiözvegy]] és 77 hadiárva maradt utánuk. A két világháború közt egyre több budapesti polgár fedezte fel a kiváló természeti adottságokkal rendelkező települést, sorra épültek a [[nyaraló]]k Rácalmáson és az akkor még a községhez tartozó [[Kulcs (település)|Kulcson]], amelynek hajóállomása volt. ([[1805]]-ig Rácalmáson, a [[Nagysziget]] csücskénél volt a hajóállomás, de mivel a község nem fizetett hozzájárulást, a kikötőt áthelyezték Kulcsra.) Nyaranta élénk társadalmi élet zajlott a fővárosi középpolgárság – [[író]]k, [[művész]]ek, [[tanár]]ok – nyaralóiban és így a községben is. Ennek vetett véget a [[II.második világháború]], amely közvetlenül [[1944]] őszén érte el Rácalmást, a község 1944 novemberétől [[1945]] februárjáig a közvetlen frontvonalban volt, többször cserélt gazdát.