„Enea Lanfranconi” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Most lafranconi.jpg|thumbbélyegkép|250pxjobbra|right250px|[[Lafranconi híd|Lafranconiról elnevezett híd]] [[Pozsony]]ban]]

'''Enea Lanfranconi''' (magyarosan ''Lanfranconi Enea'') ([[Pellio]], [[Lombardia]], [[1850]]. [[május 30.]] – [[Pozsony]], [[1895]]. [[március 9.]]) [[olaszok|olasz]] mérnök, a magyar[[Magyar történelmiTörténelmi társulatTársulat]] alapító tagja.

Mérnöki tanulmányainak befejezése után, [[1870]]-ben jött Magyarországra[[Magyarország]]ra. Pozsonyban[[Pozsony]]ban telepedett le, ahol mint a dévényi kőbányák tulajdonosa meggazdagodott. A vízi szállítás fejlesztése érdekében saját költségén feltérképezte és vízrajzilag is felmérte a [[Duna|Dunának]] [[Dévény]] és [[Gönyű]] közötti szakaszát. Találmányát[[Találmány]]át, az önműködő [[siklóvasút|siklót]] a pozsony-dévényi gránitkőbányákban[[gránit]]kőbányákban alkalmazták és szabadalmát Magyarországon kívül bejegyezték [[Ausztria|Ausztriában]], [[Franciaország]]ban, [[Belgium]]ban, [[Anglia|Angliában]], [[Németország]]ban, [[Olaszország]]ban és az [[Egyesült Államok]]ban is.

Magyar történeti és régészeti[[régészet]]i problémákkal is foglalkozott, igy [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád]] sírját is kutatta, melyet a [[Hainburg an der Donau]] melletti [[tumulus]]ban vélt megtalálni. Szenvedélyes [[könyv]]- és metszetgyüjtő[[metszet]]gyűjtő volt, könyvtárában[[könyvtár]]ában többek között a [[Duna|Dunára]] és Pozsonyra vonatkozó összes művek össze voltak gyüjtvegyűjtve. Híres régi 14 000 darabból álló térképgyűjteményét az [[1885]]. évi budapesti országos kiállításon bemutatta s később [[Budapest]] fővárosnak adományozta.

[[1895]]. [[március 9]]-én [[öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Könyvgyűjteményét s képtárából a magyar tárgyú festményeket a magyar kormány a [[Magyar Nemzeti Múzeum|nemzeti múzeum]] részére megvásárolta; a többi könyvet, képet és nagybecsű rézmetszet-gyűjteményét 1895 októberében [[Köln]]ben elárverezték.

[[Kategória:MérnökökOlasz mérnökök]]