„Kubai forradalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
|szöveg = [[Moncada laktanya]] • [[Verrano hadművelet|''Verano'' hadművelet]] • [[La Plata-i csata (1958)]] • [[Las Mercedes-i csata]] • Yaugajay-i csata • [[Santa Clara-i csata]]
}}
A '''kubai forradalom''' a [[Fidel Castro]] által vezetett [[Július 26. Mozgalom]] fegyveres felkelése volt a [[Fulgencio Batista]] által vezetett diktatúra ellen. A forradalom kezdetét 1953. július 26-ára teszik,{{refhely|Faria}} és 1959. január 1-énjén Batista távozásával ért véget. A diktátor helyét a Castro által vezetett forradalmi kormány vette át, amely később kommunista irányvonalat vett fel, a Mozgalom pedig 1965 októberében a Kubai Kommunista Párt lett.<ref>Audio: [http://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=98937598 Cuba Marks 50 Years Since 'Triumphant Revolution'] by Jason Beaubien, ''NPR All Things Considered'', 1 January 2009.</ref>
 
== A forradalom korai évei (1953 - 1956) ==
52. sor:
Ebben az időben a felkelők száma igen alacsony maradt, időnkét 200 alá csökkent, míg a kubai hadsereg és rendőrség létszáma 30 - 40 000 közé tehető. Mégis minden alkalommal, amikor a felkelők és a hadsereg katonái összecsaptak, a hadseregnek kellett visszavonulni. 1958. március 14-én az USA fegyverembargót vezetett be Kuba ellen, ami tovább gyöngítette Batista erőit. Elsősorban a kubai légierőt érintette súlyosan az embargó: az amerikai gyártmányú repülőgépeket nem tudták a levegőben tartani amerikai alkatrészek nélkül.
 
A felkelők sorozatos támadásaira válaszul Batista nagyszabású hadjáratot indított ellenük. A [[Verano hadművelet|''Verano'']] névre keresztelt hadművelet során (a felkelők csak "Támadásnak" - ''la Ofensiva'' emlegették) 12 000, jórészt alig kiképzett katonát küldtek a hegyekbe. Az egymást követő összecsapások sorozatában Fidel jól motivált és eltökélt gerillaharcosai vereséget mértek a kubai hadsereg erőire. A [[La Plata-i csata]] során, amely 1958. július 11-től július 21-ig tartott, Fidel csapatai egy teljes zászlóaljra vereséget mértek, 240 hadifoglyot ejtettek, miközben csak 3 főt veszítettek. Azonban a háború ezzel még nem ért véget: a Batista-erők a július 29-én vívott [[Las Mercedes-i csata]] során majdnem teljesen megsemmisítették Castro még mindig csak kb. 300 főt számláló csapatát. A sokszoros túlerővel szemben Castro augusztus 1-énjén ideiglenes tűzszünetet kért, majd a rákövetkező hét nap alatt, a hosszadalmas tárgyalásokat kihasználva, a felkelők szép lassan kiszöktek a csapdából. Augusztus 8-ára az összes felkelő visszamenekült a hegyekbe és a ''Verano'' hadművelet a Batista-kormány szempontjából teljes kudarccal ért véget.
 
==A forradalom utolsó fázisa: 1958 közepe - 1959. január 1. ==
62. sor:
Eközben a Che Guevara, Camilo Cienfuegos és Jaime Vega parancsnoksága alatt álló három felkelő csoport nyugatra, Santa Clara, a Villa Clara tartomány székhelye felé menetel. A Batista-hadsereg csapdába ejtette és megsemmisítette Jaime Vega menetoszlopát, de a másik két csoport sikeresen elérte a központi tartományokat, ahol több más, Castrotól függetlenül működő felkelőcsoporttal vették fel a kapcsolatot. Amikor Che Guevara csoportja az Escambray hegységen kelt át, feszültség támadt köztük és az élesen antikommunista Március 13. Mozgalom tagjai között, akik szintén hosszú hónapok óta harcolta Batista ellen. Ennel ellenére a felkelők sikeresen egyesítették erőiket és megkezdték támadásukat. A Cienfuegos parancsnoksága alatt álló csoport 1958. december 30-án jelentős győzelmet vívott ki a [[Yaguajay-i csata]] során, amiért később a "Yaguajay hőse" nevet kapta.
 
1958. december 31-én került sor a [[Santa Clara-i csata|Santa Clara-i csatára]]. Santa Clara városát a Che Guevara, Cienfuegos által vezetett forradalmárok, illetve a Rolando Cubela, Juan ''El Mejicano'' Abrahantes és [[William Alexander Morgan]] vezetése alatt álló ''Directorio Revolucionario'' felkelők foglalták el. A vereség hírére Batista pánikba esett, és órákkal később, 1959. január 1-énjén Kubából a [[Dominikai Köztársaság]]ba menekült. William Alexander Morgan a DR felkelők élén tovább harcolt és január 2-án elfoglalta Cienfuegos városát.{{refhely|Faria2|69. o.}} Amikor értesült Batista távozásáról, Castro azonnal tárgyalásokat kezdett a Santiago de Cuba-i helyőrség megadásáról. Január 2-án a helyőrség parancsnoka, Rubido ezredes, utasítást adott katonáinak, hogy szüntessék be a harcot és Castro csapatai megszállták a várost. Che Guevara és Cienfuegos körülbelül ugyanebben az időben vonultak be győzedelmesen Havannába, miután semmi ellenállással nem találkoztak Santa Clara és Havanna között. Fidel Castro maga január 8-án érkezett meg Havannába, de az általa kiválasztott elnök, [[Manuel Urrutia Lleó]], már január 3-án hivatalba lépett.<ref>Hugh Thomas: ''Cuba: The pursuit of freedom'', 691–693. o.</ref>
 
== A forradalom után ==