„Kulturkampf” változatai közötti eltérés

A politikai küzdelem leginkább a polgári házasság intézményének bevezetése körül zajlott. Az egyházak, túlnyomórészt a katolikus egyház, erősen ellenezték ezt és befolyásuk csökkenésétől tartottak. A vallásilag megosztott Németországban ez a harc a jól szervezett katolikus kisebbség aránytalanul nagy állami befolyásának visszaszorításáról is szólt. Bismarck kemény eszközökkel lépett fel a katolikus egyház ellen, ami idővel még a protestánsok és a liberálisok kritikáját is kiváltotta. A katolikus egyház ellen diszkriminatív törvényekkeltörvényeket léptek felhoztak, betiltották a [[Jézus Társasága|jezsuiták]], [[Ferences rend|ferencesek]], [[Domonkos-rend|domonkosok]] rendjét.<ref>Gross, Michael B. The war against Catholicism: liberalism and the anti-Catholic imagination in nineteenth-century Germany, p. 1, University of Michigan Press, 2004</ref>

Bismarck politikája végül is várakozásaival ellentétes eredményt hozott, mivel megerősítette a katolikusok elszántságát, akik komoly politikai erőverővé válva létrehoztákmegalakították a Centrum Pártot. A Kulturkampf 1880 körül ért véget, amikor egy új pápa hajlandó volt tárgyalni Bismarckkal, az antikanti-katolikus liberálisok pedig kiléptek koalíciójából. Bismarck visszavonult, és így elnyerte a katolikus Centrum Párt támogatását a feltörekvő szocialisták ellen.