„Erich von Falkenhayn” változatai közötti eltérés

Sokan kételkedtek eltökéltségében, de ő egyike volt azon ritka katonai vezetőknek, akik már korán felismerték a gyors győzelem elérésének lehetetlenségét. Kinevezése után támadást indított a [[versenyfutás a tengerhez|tengerparti kikötők ellen]], amelyet a [[Brit Expedíciós Erők]] visszavertek az [[Első ypres-i csata|első ypres-i csatában]]. Falkenhayn óvatos természete jól illett a [[nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]] zajló [[lövészárok-hadviselés]]hez, azonban stratégiája túlságosan védekező jellegűnek bizonyult a [[keleti front (első világháború)|keleti fronton]]. Visszautasította azt az ambíciózus tervet is, amely egy egész orosz hadsereg foglyul ejtésére irányult. Emiatt konfliktusba keveredett a tervet támogató [[Paul von Hindenburg|Hindenburggal]] és [[Erich Ludendorff|Ludendorff-fal]]. Ennek egyik oka azon meggyőződése volt, hogy a háború egyedül a nyugati fronton nyerhető meg és hogy ez nem valósíthatő meg a nagy térségen elterülő keleti fronton. Emellett tisztában volt vele, hogy a Német Birodalom csak úgy győzhet, ha felőrli ellenfelei haderejét. Ennek ellenére Hindenburg és Ludendorff tekintélyének köszönhetően az 1915-ös háborús erőfeszítéseket a keleti frontra koncentrálták. Falkenhayn a keletre történő csapatmozgásokról a nyugaton indított [[második ypres-i csata|második ypres-i csatával]] kívánta eltéríteni a figyelmet.<ref name="Életrajza 1" /><ref name="Életrajza 2" /><ref name="Életrajza 4" />

EztEbben követőena csatában került bevetésre először [[vegyi fegyver]] mérges gáz formájában. Falkenhayn azonban nem ismerte fel ennek a hadviselésnek a jelentőségét és így nem ért el áttörő eredményt. Ezalatt Hindenburg támadása sikert hozott a keleti fronton és Falkenhayn is sikeresnek bizonyult a délkelet-európai térségben, mivel a [[Szerbia elleni hadjárat (első világháború)|Szerbia elfoglalására]] tett kísérlet 1915 végén sikerrel járt. Megnövekedett tekintélyének köszönhetően meggyőzte a császárt a nyugati frontra való koncentrálás fontosságáról és kidolgozta a [[Verduni csata (1916)|verduni csata]] tervét. Úgy gondolta, hogy a francia csapatokat kicsalja a verduni kiszögellésbe és koncentrált tüzérséggel módszeresen megsemmisíti őket. A hadműveletek során mind a francia, mind a német hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett. Olyannyira sikerült a francia erőket lekötnie, hogy a [[somme-i csata]] egyik célja a verduni francia csapatok megsegítése volt. Összességében azonban verduni csata vereséggel ért fel a németek számára. Ez követően Falkenhayn arra a meggyőződésre jutott, hogy a megegyezéses békekötés a legtöbb, amit a Német Birodalom elérhet. A verduni német támadás sikertelensége, [[Theobald von Bethmann-Hollweg]] kancellár emiatt való elégedetlensége, az orosz [[Bruszilov-offenzíva]] sikere, [[Bitola|Bitolj]] és [[Gorizia]] elvesztése, a keleti front tábornokainak befolyása és Románia hadba lépése az [[antant]] oldalán mind hozzájárult ahhoz, hogy [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] 1916. augusztus 29-én leváltása mellett döntött. Utóda aza agresszívabbtámadóbb szellemű vezetőnek tartott [[Paul von Hindenburg]] lett.<ref name="Életrajza 1" /><ref name="Életrajza 2" /><ref name="Életrajza 4" />