„III. Pipin frank király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2+) (Bot: következő módosítása: yo:Pepin
kékít.
27. sor:
 
== Élete ==
[[715]]-ben [[Jupille]]-ben született, a mai [[Belgium]] területén található [[Liège (város)|Liège]] város közelében. Apja [[Martell Károly]], a [[Frank Birodalom]] teljhatalmú [[majordomus]]a, anyja '''Chrothrudis''' ([[690]]-[[724]]).<ref>Einhard feljegyzi "Karlus maior domus" három fiát, halála alkalmából: "''Karlomannum…et Pippinum atque Grifonem''". ''Annales Einhardi'' 741, MGH SS I, p. 135.</ref> Apja [[741]]-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos [[Karlmann austrasiai majordomus|Karlmann]] lett [[Austrasia]] majordomusa. Öccse, Pipin Neustrasia[[Neustria]] majordomusa címet kapta, illetve [[Burgundia]], [[Provence-Alpes-Côte d’Azur| Provence]], [[Metz]] és [[Trier]] ura lett. Károly második, Swanhilde-velSwanhildével kötött házasságából származó fiát, [[Grifo]]-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte.
 
A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: [[Frízföld|Frízia]], [[Bajorország]], [[Svábföld|Alemannia]] és [[Aquitania]] is fellázadt ellenük. [[743]]-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó [[Merovingok|Meroving-királyt]], [[III. Childerich frank király|III. Childerich]]-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, [[IV. Theuderich frank király|IV. Theuderich]] halála után üresen maradt.
37. sor:
Pipin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától [[III. Childerich frank király|III. Childerichet]]<ref>Scholz, B. W. with Rogers, B. (2000) ''Carolingian Chronicles: Royal Frankish Annals and Nithard's Histories'' (University of Michigan Press) (“RFA”), 749, p. 39.</ref> és „''Kis''” Pipin néven ''(Pépin «&nbsp;le Bref&nbsp;»)'' a frankok királya lett. A legenda szerint Pipin megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a [[de facto]] hatalom fontosabb, mint a [[de jure]] hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését, és [[751]] novemberében [[Zakariás pápa]] jóváhagyásával [[Soissons]]-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childerich haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül [[953]]-ban a [[Saint-Jean de Maurienne]] mellett vívott csatában elesett.
 
Pipin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, [[II. István pápa|II. István]] egészen [[Párizs]]ig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a [[Saint -Denis székesegyházban-székesegyház]]ban felszentelte, a "''patricius Romanorum''" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a [[lombardok]] ellen.<ref>RFA 753 és 754, p. 40</ref> Ugyanekkor szentelték fel Pipin két fiát, a későbbi [[I. (Nagy) Károly római császár|Nagy Károlyt]] és [[Karlmann austrasiai király|Karlmannt]] is.
 
Pipin király első cselekedete volt, hogy hadat indított [[Aistulf longobárd király]] ellen, aki rendszeresen betört a ''ducatus Romanum'' területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápát [[Ravenna]] és Pentapolis város birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a [[Pápai Állam]]ot.
44. sor:
 
== Halála és öröksége ==
Pipin hadjárat közben halt meg [[768]]-ban<ref>A korabeli dátumozás szerint "''768 VIII Kal Oct''", azaz szeptember 24-én. ''Annales Necrologici Prumienses'', MGH SS XIII, p. 219.</ref> és holttestét visszavitték Párizsba és a [[Saint-Denis-i apátságszékesegyház]]ban temették el<ref>''Obituaires de Sens Tome I.1, Abbaye de Saint-Denis'', p. 327.</ref><ref>Az ''Annales Metensi'' jegyezte fel, hogy "in basilica beati Dionysii" lett eltemetve. A középkorban Szent Dénes-t mint Dionysos-t ismerték. ''Annales Metenses'' 768, MGH SS I, p. 335.</ref> felesége, Bertrada mellé.<ref>Az ''Annales Laurissenses'' jegyezte fel, hogy "''domna Berta regina''" holttestét áthelyezték "''ecclesia sancti Dionysii martiris''"-ba, férje mellé. ''Annales Laurissenses'' 783, MGH SS I, p. 164.</ref> A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt.<ref>[http://www.fordham.edu/halsall/source/sugar.html ''Book of Suger Abbot of St. Denis on What Was Done During his Administration'' - XXV. Concerning the First Addition to the Church]</ref>
 
Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a [[mórok]] elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem [[Narbonne]] visszafoglalásával a mórokat a [[Pireneusok]] másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trónt és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát.