„Teleki Sámuel (kancellár)” változatai közötti eltérés

[[Szék (Romániatelepülés)|szék]]i gróf '''Teleki Sámuel''' ([[Gernyeszeg]], [[1739]]. [[november 17.]] – [[Bécs]], [[1822]]. [[augusztus 7.]]) erdélyi kancellár.

1763 végén hazatérve [[Sárd (Fehér megye)|sárdisárd]]i birtokán telepedett le. 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest, azonban a leány apja, [[Bánffy Dénes (főispán, 1723–1780)|Bánffy Dénes]] (felhetetőleg a bécsi udvar segítségével) megakadályozta a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát. 1768-ban eljegyezte gróf iktári Bethlen Zsuzsannát, Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát, akit 1770. február 19-én nőül is vett. Házasságukból 1771 és 1787 között kilenc gyermek született, akik közül csak hárman ([[Teleki Domokos (ülnök)|Domokos]], Mária és Ferenc) érték meg a felnőtt kort.

[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] alatt királyi kamarás lett, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos; [[II. József magyar király|II. József császár]] alatt belső titkos tanácsos, 1784–90-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben, Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, [[Bihar vármegye|Bihar megyének]] 1785. július 16-ától 1787-ig főispánja, 1792-től magyar alkancellár és [[Máramaros vármegye]] főispánja; [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] alatt [[Erdélyi Udvari Kancellária|erdélyi főkancellár]] és 1791. július 5-étől Biharmegye főispánja), a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese, a [[göttingen]]i, [[varsó]]i, [[Jena|jéna]]i tudományos akadémiák tiszteletbeli tagja.