„Teleki Sámuel (kancellár)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
1. sor:
{{más|Teleki Sámuel (utazó)}}
[[Fájl:Teleki Sámuel - kancellár.jpg|bélyegkép|250px|Teleki Sámuel mellszobra a marosvásárhelyi [[Teleki Téka|Teleki Tékában]]]]
[[Szék (Romániatelepülés)|szék]]i gróf '''Teleki Sámuel''' ([[Gernyeszeg]], [[1739]]. [[november 17.]] – [[Bécs]], [[1822]]. [[augusztus 7.]]) erdélyi kancellár.
 
==Életpályája==
12. sor:
1763-ban májusában Bázel érintésével hazafelé indult. Útközben felkereste a városok tudósait, könyvkereskedőit és könyvtárosait; eddigre már szakértő [[bibliofil]]lá képezte magát és számos könyvet hozott magával, amelyek később a marosvásárhelyi [[Teleki–Bolyai Könyvtár|téka]] alapját képezték.
 
1763 végén hazatérve [[Sárd (Fehér megye)|sárdisárd]]i birtokán telepedett le. 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest, azonban a leány apja, [[Bánffy Dénes (főispán, 1723–1780)|Bánffy Dénes]] (felhetetőleg a bécsi udvar segítségével) megakadályozta a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát. 1768-ban eljegyezte gróf iktári Bethlen Zsuzsannát, Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát, akit 1770. február 19-én nőül is vett. Házasságukból 1771 és 1787 között kilenc gyermek született, akik közül csak hárman ([[Teleki Domokos (ülnök)|Domokos]], Mária és Ferenc) érték meg a felnőtt kort.
 
[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] alatt királyi kamarás lett, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos; [[II. József magyar király|II. József császár]] alatt belső titkos tanácsos, 1784–90-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben, Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, [[Bihar vármegye|Bihar megyének]] 1785. július 16-ától 1787-ig főispánja, 1792-től magyar alkancellár és [[Máramaros vármegye]] főispánja; [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] alatt [[Erdélyi Udvari Kancellária|erdélyi főkancellár]] és 1791. július 5-étől Biharmegye főispánja), a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese, a [[göttingen]]i, [[varsó]]i, [[Jena|jéna]]i tudományos akadémiák tiszteletbeli tagja.
 
Minden hivatali elfoglaltsága mellett, egész életén át gyűjtötte a könyveket, amelyeket a köz használatára szánt. Erre a célra alakította ki a marosvásárhelyi gazdag [[Teleki–Bolyai Könyvtár|Teleki-könyvtárt]], amely már 1816-ban 36 000 kötetet foglalt magában. A könyvtárt 1753-ban kezdte gyűjteni; erre és az iskolákra [[Kazinczy Ferenc|Kazinczy]] szerint nyolcszázezer forintnál többet elköltött. E könyvtárt családi [[hitbizomány]]ként hagyta örököseire, úgy hogy azt a könyvtári szabályok betartása mellett a közönség is használhassa. A könyvtár katalógusát is kiadta három vastag kötetben és egy jeles előbeszéddel látta el. Neje szintén könyvgyűjtő volt, aki magyar könyvgyűjteményét végrendeletében a férje könyvtárához kapcsolta.