„Egységes országos magassági alaphálózat” változatai közötti eltérés

Magyarország első országos szintezését 1873-1913 között végezték. Ekkor az [[Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia]] egységes alapszintfelülete az [[Adriai-tenger]] középszintjének a trieszti Molo Sartorio vízmagasságmérőjének 1875-ben meghatározott évi középértékén áthaladó szintfelület volt. Innen levezetve a magyarországi alapszint a [[Velencei-hegység]]ben található [[Nadap]]i [[Földmérési alappont|főalappont]] (nadapi alapszint) értéke 173,8385 m volt.

A [[II.második világháború]] után a szocialista országok (Jugoszláviát kivéve) egységesítették szintezési hálózataikat. A szocialista országok egységes alapszintfelülete a [[Kronstadt]]i vízmagasságmérőjének nullapontján átmenő szintfelület lett. Az új szintezési hálózat kialakítására 1957-58 folyamán került sor. Ennek alapján a nadapi alapszint 173,1638 m azaz 0,6747 m-rel mélyebben fekszik. A balti alapszintre történt áttérést követően az 1960-as években új szintezési hálózat létrehozására került sor. Az elsőrendű alaphálózatból kiindulva új másod- és harmadrendű hálózat létesítése is sor került. Ezt a hálózatot az 1970-es évek végén fogadták el mint hivatalos '''EOMA''' szintezési hálózatot.

Európa 14 országának ([[Ausztria]], [[Belgium]], [[Dánia]], [[Finnország]], [[Franciaország]], [[Hollandia]], [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Németország]], [[Norvégia]], [[Olaszország]], [[Portugália]], [[Spanyolország]], [[Svájc]] és [[Svédország]]) felsőrendű hálózatát egységbe foglalva hozták létre EUELN-73 hálózatot. A hálózatot 1981-ben és továbbfejlesztették, majd 10 évi szünet után az UELN tevékenységét folytatták [[UELN-95]] elnevezés alatt.