A '''haszonelvűség''' (másként ''utilitarizmus'') [[Jeremy Bentham]] és [[John Stuart Mill]] nevéhez köthető [[19. század|XIX. századi]]i [[Angolszász országok|angolszász]] [[Etika (filozófia)|etika]] és az ehhez tartozó cselekvéselmélet. Az utilitarizmus szerint az [[ember]]ek cselekedeteit az ''örömelv'' magyarázza: céljuk a gyönyör maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. E cél elérése érdekében racionálisan mérlegelik cselekvéseik szubjektív [[hasznosság]]át. Mindezt egyaránt megfogalmazhatjuk individuális nézőpontból (mindenki célja saját hasznosságának maximalizálása) és közösségi szempontból (a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára).
A haszonelvűség, lévén [[konvencionalizmuskonzekvencionalizmus|konzekvencionalista]] (azaz a tett helyességét az eredménye igazolja) élesen szemben áll az [[Arisztotelész etikája|arisztotelészi]] és [[kereszténység|keresztény]] etikával, ahol a jó cselekedet végrehajtása önmagában erényes és nem visz semmiféle előre rögzített célhoz közelebb.
A haszonelvűség a klasszikus [[liberalizmus|liberális]] [[közgazdaságtan]] egyik alapelve.
