„152 mm-es 1943 mintájú tarack (D–1)” változatai közötti eltérés

Technikai és taktikai oldalról nézve a D–1 terv egy modern 152 mm-es tarackkal látta el a Vörös Hadsereget, amely ötvözi a mozgékonyságot a hatékony tűzerővel. Más hasonló korabeli lövegekkel összevetve a D–1 lőtávolsága kisebb, de súlya is könnyebb. Például a [[Harmadik Birodalom|német]] gyártmányú [[15 cm schwere Feldhaubitze 18|15 cm sFH 18]] lőtávolsága 13 325 méter - nagyjából egy kilométerrel nagyobb, mint a D–1-é - de súlya közel két tonnával több (5510 kilogramm vontatás közben). Az [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] gyártmányú [[M114 tarack|155 mm-es M1 tarackkal]] (lőtávolság 14 600 méter, súly 5800 kilogramm), vagy az [[Olasz Királyság|olasz]] Ansaldo által gyártott 149 mm-es tarackkal (lőtávolság 14 250 méter, súly 5500 kilogramm) is hasonló a helyzet. A németek által tervezett, tulajdonságaiban a D–1-hez hasonló löveg - a [[15 cm schwere Feldhaubitze 36|15 cm sFH 36]] - nem került sorozatgyártásra. Régebbi típusokkal összehasonlítva, mint a [[Franciaország|francia]] [[Canon de 155 C modèle 1917 Schneider|1917-es mintájú Schneider]] (lőtávolság 11 200 méter, súly 4300 kilogramm), a D–1 súlyában és lőtávolságában is jobbnak bizonyult.