„Magna Carta Libertatum” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
*48. cikkely - a rossz szokások felülvizsgálatára grófságonként 12 lovagot kell választani
*61. cikkely - a bárók jogot kaptak arra, hogy a
A 63 cikkelyt tartalmazó ''Magna
A középkorban többször megújították és kivették a legradikálisabb, a király hatalmát korlátozó rendelkezéseket, így a 61.cikkelyt is. A legelterjedtebb az 1225-ös megújítás során született szöveg.
A király és a bárók közötti küzdelem azonban nem oldódott meg hosszú távra a Magna
jogra (ius resistendi, ius resistentiae) hivatkozva 1258-ban a [[Simon de Monfort]] gróf vezette bárói mozgalom az ''oxfordi províziók''
kibocsátására kényszerítette [[III. Henrik angol király|III. Henriket]]. Az Anglia első írott alkotmányának is tartott províziók egy tanácsra bízták a kormányzati hatalom ellenőrzését. A tanácsba 12 tagot a bárók, 12 tagot a király nevezett ki. A kiválasztott személyek még két személyt választhattak. Az így létrejött tanács felügyelte a miniszteri megbízásokat, a helyi közigazgatást, illetve a királyi várak őrzését. Az bárókkal szövetséges polgárságnak tett engedménynek tekintehtő, hogy évente három alkalommal össze kellett hívni a parlamentet, amely a tanács tevékenységét felügyelte. A 24 tagú tanács 1259-ben kibocsátotta az ún. ''westminsteri províziókat'', mely a királyi és földesúri bíróságok eljárásrendjét szabályozta, korlátozva ezek önkényét. A királyhoz hű bárói csoportok ''Glouchester'' grófjának vezetésével legyőzték Monfortot, a király pedig, hogy megnyerje a polgárságot 1265-ben összehívta a parlamentet (ún. mintaparlament). Monfort bukásával a "westminsteri províziókat" is hatályon kívül helyezték, azonban a parlament 1267-ben újra megerősítette azokat.
| |||