„Szolóni alkotmány” változatai közötti eltérés

Szolón alkotmányának talán leglényegesebb része a lakosságnak a négyévenkénti osztályokba való sorolása. Ez a feladat az [[areioszpagoszAreioszpagosz]]ra hárult, ami a lakosokat évi jövedelmük alapján rangsorolta. Az első osztály az ösztszázmérősöké volt, azoké, akiknek éves jövedelme meghaladta az ötszáz mérő gabonát. A második osztályt a lovagok ([[hippeisz]]) alkották, az ő évi jövedelmük háromszáz és ötszáz mérő között ingadozott. A következô osztály a [[zeugitész]]eké (ökörfogatosok), akik éves jövedelme kétszáz és háromszáz mérő gabona között mozgott. A legszegényebb réteg a [[thész]]ek osztályát alkotta, akik éves jövedelme nem haladta meg a kétszáz mérő gabonát. E besorolás szerint történt az adófizetés, a tisztségviselés és a katonáskodás egyaránt. Erre azért volt szükség, mert sem a tisztségek betöltéséért, sem a katonáskodásért nem járt fizetség, mindenkinek a saját jövedelméből kellett megélnie. A hadseregben az első két osztály adta a lovasságot, a harmadik a nehézfegyverzetű gyalogságot, a negyedik pedig a könnyűfegyverzetű gyalogságot. Tisztségviselőket csak az első három, arkhónokat pedig kizárólag az első osztályból választottak. Eme besorolás miatt nevezzük a szolóni alkotmányt [[timokratikus]]nak. A szó azt jelenti, hogy az egyénnek a jogai a vagyonától függenek, vagyis a gazdagok érdekeit szolgálja, ugyanis az első osztályokba ebből kifolyólag már nem csak az arisztokraták tartoztak, hanem a gazdag kereskedők és iparosok is.

Az arisztokratikus [[areioszpagoszAreioszpagosz]] ellensúlyozására létrehozta a 400-as tanácsot, a [[bulé]]t, amit a népgyűlés választott meg az első három vagyoni osztály tagjai közül úgy, hogy minden hagyományos ión-attikai [[phülé]]ből választottak 100-100 tagot.