„Vlagyimir Jakovlevics Klimov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
1918-ban szerzett mérnöki diplomát a Moszkvai Műszaki Főiskolán, ahol E. A. Csukadov akadémikus gépkocsimotor-laboratóriumában ismerkedett meg a motorokkal. [[1918]]–[[1924]] között a moszkvai Gépjárművek és Motorok Tudományos Kutatóintézetének (NAMI)<ref>[http://www.nami.ru www.nami.ru]</ref> kis hengerűrtartalmú motorokkal foglalkozó laboratóriumát vezette, mellette a Moszkvai Műszaki Főiskolán (MVTU)<ref>Ma: Bauman Műszaki Egyetem.</ref> és a Zsukovszkij Repülő Akadémián oktatott. 1924-ben [[Németország]]ba küldték a BMW–4 motor megvásárlásával kapcsolatos ügyek intézésére. (A Szovjetunióban a motort M–17 néven gyártották.) [[1928]]–[[1930]] között [[Franciaország]]ban teljesített kiküldetést, ahol a licencben gyártott Gnome–Rhône Jupiter [[csillagmotor]] beszerzésével foglakozott. Ezt a motort később licenc alapján M–22 típusjellel a Szovjetunióban is gyártották.
[[1931]]-től [[1935]]-ig a repülőgép-építésben használatos anyagok vizsgálatát végző kutatóintézetben (IAM) a benzinmotorokkal foglalkozó részleget vezette, egyidejűleg a Moszkvai Repülési Főiskolán (MAI) a motortervezési tanszéket is vezette. 1935-ben a [[ribinszk]]i 26. sz. motorgyár főkonstruktőrévé nevezték ki. E minőségében ismét Franciaországba küldték a 750 Le-s V12-es Hispano–Suiza Y12 repülőgépmotor gyártási jogának megvásárlására vonatkozó tárgyalások lebonyolítására. A Szovjetunióban a motort azután M–100 típusjellel gyártották. Klimov ezt a motort továbbfejlesztette, és ennek a bázisán létrehozták a VK–103, VK–105PF és VK–107A motorokat, amelyeket a [[
A háború után Klimov [[Artyom Ivanovics Mikojan|Mikojan]] társaságában [[Párizs]]ba utazott, ahol egy repülőgép-kiállításon alkalma nyílt tanulmányozni a Rolls–Royce első [[gázturbinás sugárhajtómű]]vét. A technológia alaposabb tanulmányozása érdekében [[
A repülőgép-motorok és hajtóművek fejlesztése terén végzett munkájáért számos szovjet kitüntetésben részesült. Négy alkalommal (1941, 1943, 1946- 1949-ben) kapta meg a Szovjetunió Állami díját, ötször tüntették ki Lenin-renddel.
|