„Dávid Ben-Gúrión” változatai közötti eltérés

a
→‎Élete: 1 link korr., 1 redundáns link törölve, elütések jav.
a (→‎Élete: 1 link korr., 1 redundáns link törölve, elütések jav.)
 
== Élete ==
Eredeti neve ''David Grüen''. Apja Victor Grüen ügyvéd, anyja Sheindel Fridman. 12 évesen elhatározta, hogy politikával akar foglalkozni. 14 évesen két idősebb társával együtt létrehozta az ''Ezra'' ifjúsági mozgalmat, hogy a [[Palesztina (régió)|Palesztinába]] való kivándorlást segítsék elő. 16 évesen [[Varsó]]ba ment, hogy ott megszerezze az érettségijét. Közben, hogy eltartsa magát, egy modern szellemű héber iskolában tanított. 17 évesen csatlakozott a [[Póalé Zion]] ([[Cionizmus|Cionista]] Munkások) mozgalmához. 1905-06 között [[Orosz Birodalom|Oroszországban]] kétszer letartóztatták forradalmi-cionista tevékenysége miatt. A második letartóztatásakor csak egy barátjának az 1000 rubelje mentette meg a szibériai fogságtól. Kiszabadulása után elhatározta, hogy Palesztinába megy. Először [[Odessza|odesszábaOdesszába]] ment és ott egy orosz kereskedelmi hajóra szállva indult el az Ígéret Földjére, ''Erec Jiszráél''-be.
 
1906. szeptember 9-én érkezett [[Jaffa|Jaffába]] az akkor 21 éves David Grüen. Földművesként kezdett el dolgozni, de hamarosan [[malária]] döntötte le a lábáról és egy orvos javasolta neki, jobban tenné, ha elhagyná az országot, mivel a klíma nem az ő egészségének való. De ő kitartott, és ekkor választotta a Ben-Gúrión nevet, amelyiket szívesebben használta, mint az orosz nevét. Ez a név egy zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában a [[Második Templom|második templom]] lerombolásakor.
 
Támadta azokat a zsidó földtulajdonosokat, akik inkább az olcsó arab munkaerőt alkalmazták a frissen érkezett zsidók helyett. Sokszor sztrájkokat szervezett ezek elérése céljából. Egy hónappal Palesztinába érkezése után már részt vett a [[Jaffa|Jaffában]] tartott Póalé Zion gyűlésén, ahol beválasztották a 10 fős bizottságba. Titokban egy [[Ramleh]]i arab kocsmában találkoztak, ahol megalkották az ún. [[ramlehi program]]ot, amiben kifejtik, hogy ''„A párt célja: a zsidó emberek politikai függetlensége ebben az országban.”''
 
Dávid Ben-Gúrión 1910-ben [[Jeruzsálem]]ben csatlakozott a [[Cionizmus|cionista]] [[munkásmozgalom]] (a [[Póalé Zion]]) [[Ahdúd]] (Egység) című újságának szerkesztőbizottságához. 1911-ben a Bécsben tartott Póalé Zion világkongresszusán képviselte Palesztinát. 1911-től jogot tanult a [[konstantinápoly]]i egyetemen. Amikor kitört az [[első világháború]], már Palesztina felé tartottak nyári vakációjukra egy orosz hajóval, de egy német hajó megtámadta őket.
[[1945]]. [[október 1.|október 1-jén]] Ben-Gurion kiadta a parancsot a britek elleni harc megkezdésére. Az első katonai akciót október 9-én hajtották végre, amikor is egy fogolytábort támadtak meg [[Atlít]]nál, és 200 foglyot szabadítottak ki. 1946. június 28-a [[Fekete Szombat]], a britek az összes cionista vezetőt elfogták, kivéve Ben-Gúriónt, mivel ő [[Párizs]]ban tartózkodott. Itt [[Ho Si Minh]] felajánlotta a zsidóknak a közép-[[vietnam]]i felföldet zsidó hazának.
 
[[1948]]. [[május 14.|május 14-éről]] 15-ére virradóra a brit mandátum megszűnt Palesztinában, és május 14-én 16 órakor megszületett [[Izrael]] állam. 15-én az összes arab állam egyszerre támadt Izraelre. 1949. elejére megvédte területeit, és még növelte is azt. Ben-Gúrión sikeresen valósította meg az álmát és védte is azt meg. 1948-tőltól miniszterelnök és még 15 évig állt az állam élén, mint miniszterelnök 1963-ig, kivéve 1953-55. között. Politikai működése idején az ország még két háborúból került ki győztesen. Az ország népessége megháromszorozódott, 0,5 millióról 1,5 millióra emelkedett. 1965-ben megalapította a [[Ráfí]]t (Izraeli Munkások és Nem-Partizánok Listája). Habár elvesztette pártjának vezető szerepét, a [[Knesszet]]ben egészen 1970-ig tevékenyen részt vett, és utána visszavonult a politikából és a [[Negev-sivatag]]ban lévő [[Sdé Bóker kibuc]]ba költözött. [[Tel-Aviv]]ban halt meg 1973. december 1-jén.
 
== Felhasznált irodalom ==