„Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij” változatai közötti eltérés

Az [[1905-ös orosz forradalom |1905-ös forradalom]] alatt a tüntetők soraiban menetelt már.
 
15 évesen egy kerületi [[bolsevik]] szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirki-börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, "háromévi„háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra"szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.
 
A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, [[David Davidovics Burljuk|Burljuk]] fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofon ütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.
Utolsó éveiben a [[Új Gazdaságpolitika|NEP]] részéről támadások érték, valamint a magány kudarcai is kísérték. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában.
 
"Halálomért„Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette." - írta búcsúlevelében.
 
Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig soha nem volt tagja a [[Kommunista Párt]]nak.