„Hellenizmus” változatai közötti eltérés

Politikai értelemben az [[ókor]]i [[történelem]] egyik időszakát képviselő '''[[hellenisztikus civilizáció]]t''', kulturális téren az ókor [[művészet]]ének egyik korstílusát, a '''[[hellenisztikus művészet]]et''' jelöli. Időhatárai pontosan nem meghatározhatóak. Kezdetét általában [[III. Alexandrosz makedón király|III. Alexandrosz]] [[makedónia|makedón]] király uralkodásához kötik. Politikai értelemben akkor ért véget, amikor az utolsó hellenisztikus [[monarchia|monarchiát]], a [[Ptolemaida dinasztia|ptolemaida]] [[Egyiptom]]ot is bekebelezte a [[Római Birodalom]]. A kulturális értelemben vett hellenizmus azonban a birodalom görög nyelvű területein továbbra is jelen volt, és csak a [[kereszténység]] szorította ki végleg.

 

 

== Korai hellenizmus ==

A korai [[görög gyarmatosítás]] folyamata az [[i. e. 7. század]]ra a mediterráneumban már erős hellenizációt okozott, amely nem azonos ugyan a „hellenizmus” korával, de civilizációs következményei hasonlóak ahhoz. Ezért néha „hellenisztikus” jelzővel látják el a görög gyarmatvárosok különböző kultúráit is.

 

 

A görög kultúra exportja először szinte mindenhol a képzőművészetek terén jelentkezett, úgy a szobrászatban, mint a grafikus ábrázolási módokban. Ezenkívül a görög mintájú természeti istenek kultuszai terjedtek - hol egybeolvadva a régiekkel, hol szinte változatlanul átvéve azokat. Egyiptomban sajátos, csak erre a területre jellemző kultuszok alakultak ki, melyek a helyi [[totem]]isztikus eredetű, illetve [[Fetisizmus (vallás)|fétis]]-jellegű istenségek kultuszainak részleges megváltozásával járt. Ilyenek például [[Szerápisz]], [[Mnevisz]] és [[Ápisz]], melyek valamennyien termékenység-jelképek. A görögök is átvettek bizonyos vallási elemeket, mint például [[Harpokratész]], a gyógyító, és [[Ízisz]], az anyaistennő.

III. Alexandrosztól a görög gyarmatosítás új formája indult meg. Kulturális megjelenése a keleti és nyugati civilizáció elemeinek összekeveredése.

 

 

A hellenizmus korának kezdete sem a művészetekben, sem a tudományokban nem hozott törést, irányváltást, bár később a változás, alakulás folyamatos volt. Nem lehet meghatározni egy olyan pillanatot, amikortól például a [[filozófia]] hellenisztikussá válik, nincs olyan filozófus, akit a hellenizmus elsőjeként meg lehetne említeni. Még [[Epikurosz]] sem ilyen. A platóni Akadémosz folyamatosan változó irányultságú volt, a vezető személyétől függően. Az [[arisztotelész]]i Peripatosz már Alexandrosz előtt is „hellenisztikus” jellegű volt, a [[sztoikus filozófia|Sztoa Poikilé]] tanai későbbiek, [[Szinópéi Diogenész|Diogenész]] és [[Antiszthenész (filozófus)|Antiszthenész]] pedig korábbiak. Alexandrosz hódításai csak politikailag hoztak újat, hiszen a [[diadokhosz]] államok egészen Egyiptom bukásáig fontos szerepet játszottak, a hellenizmust mégis leginkább művészeti és filozófiai síkon emlegetjük.

 

 

Általánosítható hellenisztikus stílus egyáltalán nincsen, éppen a rendkívüli sokféleség és az atipikus elemek a jellemzőek. A helyi hagyományok mindenütt szívósan fennmaradtak, a művészetekben, a filozófiában különböző „iskolák” jöttek létre, melyek helyre jellemzőek, nem időre. A jogalkotás és törvényhozás a görög intézmények mellett a helyi szokásjogokat is figyelembe vette. Még az egyes országoknak sem volt egységes nyelvük, még akkor sem, ha néhány nyelv, mint például az [[arámi nyelv|arameus]] nagy területen elterjedt. Az egyetlen közös nyelv a hellének által [[koiné (egyértelműsítő lap)|koinénak]] nevezett középgörög köznyelv, amelynek eredeti szókincse sok jövevényszóval bővült. A koiné a legtöbb görög nyelvjárást kiszorította. A „hellén” megjelölés ekkor már nem „görögöt” takart, hanem a diadokhosz-államok arisztokráciáinak valamennyi tagját, tekintet nélkül az etnikumra, míg a köznép – ismét etnikai megkülönböztetés nélkül – a „népek”. A. A. Long a hellenizmus meghatározására is éppen elegendőnek tartja a koiné nyelv kialakulását.