„Sintó” változatai közötti eltérés

A [[12. század|XII. század]]ban számos törekvés jött létre a sintó eredeti állapotának a visszaállítására. Az új sintó [[monoteista]] vallássá vált, a kamik, az istenek csupán megnyilatkozásai, aspektusai a világot átható egyetlen isteni princípiumnak. Az első buddhizmusellenes irányzat a ''iszei (vatarai) sintó'' volt, mely buddhista fogalmaktól akarta megtisztítani a sintót. Fő kamijai ''Konton'' (Káosz) és ''Kizen'' (Nemlét) voltak, őket tekintették minden létező alapjainak. A következő buddhistaellenes irányzat a XV. században [[Kiotó]]ban alakult ''Josida-sintó'' volt, melynek doktrínáit nagyrészt Josida Kanetomo (1435-1511) dolgozta ki. Tanítása monoteista jellegű volt: minden élő és élettelen dolog forrása a ''Nagy Magasztos''. A belső megtisztításával minden ember belsejében egy kami lakhelye lehet, a hívő pedig a lelkében lakozó kamit kell, hogy imádja.

A XVIII. század második, és a XIX. század első felében a buddhista és konfuciánus elemek kiküszöbölésével próbálkozó modern-sintó egyik elődje a ''fukko sintó''. [[1868]] -ban a sintó ősi egysége került előtérbe, szentélyeket emeltek, később létrejött a ''kokka sintó'' (állam-sintó), amely a [[II.második világháború]] végéig Japán hivatalos államvallása volt. Ma a sintónak két irányzata ismert: az egyik a ''szentély-sintó'' (dzsindzsa sintó), amelyen országszerte mintegy 80.000 szentélyben, több mint 20.000 pap és papnő által támogatott és a hívek milliói által végzett vallás gyakorlását értik. A másik irányzat a ''szekta-sintó'' (kjóha sintó) amely kisebb-nagyobb vallási közösségekből áll.